A baj az, hogy ha komolyan is veszed a dolgot, az egészségügy hülyének néz.
Mivel középiskolában erősen papoltak a hererákról, amikor 22 évesen tapasztaltam némi furcsaságot, igyekeztem komolyan venni, és az urológián kötöttem ki. Persze mintha úgy lenne ez, hogy a nőgyógyász imádja a munkáját, az urológus meg utálja, úgyhogy leginkább igyekezett a kedves doktor hülyének nézni, és a vizsgálat szinte elmaradt. Persze, nem bántam hogy a motozás elmaradt, de az orvosi hozzáállás köszönő viszonyban sem volt az alaposság, lelkiismeretesség fogalmával.
Végül az idő igazolta, hogy csak egy húgyúti fertőzéssel/felfázással volt dolgom.
Aztán kb ugyanez 29 évesen, ez már főváros, másik orvos. Kezében a vérkép. "Minek küldték ide?" mondom neki, a vérképemen valami nem egészen stimmel, és próbálnánk utánajárni. (Háziorvost igyekeztem alaposat választani). "Dohányzik?" mondom neki, alkalomszerűen. "Na akkor ez attól is lehet, viszont látásra".
Természetesen tartottuk a 2 lépés távolságot. Szóval jó ez a movember téma, csak mondjuk ott kéne kezdeni, hogy ki kéne b*szni az összes ilyen "szakembert". Szerintem.