A nyomásról: az eszpresszófőzés (pontosabban készítés, lúgozás, ahogy tetszik) lényege, hogy forráspont alatti vizet átpréselünk egy finomra őrölt kávépogácsán. Az ellenállást maga a kávé kell, hogy adja. A végeredmény nagyjából úgy alakul, hogy 8-10 bar nyomás (a pumpában kell, hogy legyen tartalék) alatt 88-93 fokos vízből olyan 30-35 ml hatol át 7-9 gr kávén, dupla esetén ebből a kávé és a víz mennyisége változik csak (az idő nem!!!).
Az eszpresszókészítésre alkalmas gépekben a víz melegítése és átnyomása egymástól független. A melegítésre kazán szolgál, külső (a bojler falában lévő) vagy belső fűtőelemekkel. A pumpa pedig üzleti gépek esetén rotációs pumpa, otthon tipikusan vibrációs pumpa, de nem kizárt a kézi erő sem (google for "la pavoni").
A nyomást szokták is mérni, a kávétartó kar helyére feltett, vagy a kávétartó kar kifolyójára szerelt műszerrel.
A Gaggia Classic, és több másik gép is rendelkezik egy ún. OVP-vel, azaz túlnyomás szeleppel, ami állítható. Itt beállítani, hogy a 15 barra képes pumpa mellett is maximalizálva legyen a nyomás, ami a jobb kávét szolgálja.
Ehhez tartozik, hogy a már említett vibrációs pumpáknak van egy jelleggörbéjük, azaz, hogy adott nyomás mellett milyen vízhozamot tudnak. Márpedig, ez a fenti defininícióval ütközik, hiszen az egy és a kétcsészés főzésnek is azonos idő alatt kell elkészülnie, ahhoz pedig két nyomásérték tartozik, mint két vízmennyiség is. A pumpa jellege inkább a két csészész főzéshez áll közel, de ahhoz sem tökéletesen passzol. Az OVP-vel lehet elérni, hogy a vízfelesleg távozzon (vissza a tartályba).
Folytassam még? Lehet hozni szép grafikonokat is a fentiekre, de lényeg akkor is a jó kávé marad...
És a fentiek mind otthoni, mind profi viszonylatban ugyanúgy alakulnak.
Téma: Élvezeti topik: kávé, tea, bor, párlat, dohány stb. (Megtekintve 364805 alkalommal)