Megboldogúlt nagyapám, borbélymester volt, sokan hallották már a,sztorit, de minden újszölöttnek, minden vicc új!
Egy vasárnap délelőtt, templom elött gyülekeztek a kuncsaftok borotválásra, és egy úri fiú olyan "Pösti kényes", bekukkantott.
Nagyapám ránézett:
-Hát te fiam, mi a lófaszt csínáltál azzal a behemót lófejeddel? Pösten nincs beretva?
-Csókolom, -rebegte a kb 30 éves ember ( én kb 10 voltam akkor )- temetésre jöttem, de tudja, érzékeny a bőröm, s nem bírja a borotvát, így heti egyszer kinokkal. Csak kérdezném, kis arcvize nem lenne? Csak a hosszú vonat út, tudja ... -Bp. 450km onnan.
-Na ülj le fiam, megberetvállak, amolyan férfiasan, s olyan sima leszel, hogy a ganajos légy hanyadtbicskázik azon az úri pofádon!
-De, tudja, érzékeny, nem lehet bármivel, én Bécsből kapok krémet..
-Érsd meg fiam, ha nem hagysz időt az előkészületekre, olyan lesz az a lóbaszó pofád, mint az aranyeres valagam, amikor a legjobban fáj!
Ezután késsel leberetválta a férfit, szó-szót követ, de elég az hozzá, onnan heti rendszerességgel járt tanulni az öreghez, s ha nem tévedek, a váltás és határnyitás után, valahol Ausztriában nyitott borbélyüzletet, és tanítja is a borbély szakmát.