Sziasztok!
Gábor vagyok Nagymegyerről (Győrtől 20 km, de már a határ túloldala). Kiscserkész vagyok még csak a klasszikus borotválkozás témájában, de igyekszem 😊. 38 éves vagyok, ebből 20 éven keresztül eldobható borotvát használtam, azt is általában hetente egyszer. Kollégám már évekkel ezelőtt maszírozott, hogy miért nem használok klasszikus biztonsági borotvát, mint anno öregapáink tették. Adott pár évvel ezelőtt kölcsön egy régi, alumínium biztonságit, hogy próbáljam ki. Megtettem, nem jött be és nagyjából ment minden a régiben tovább – hetente egy fájdalmas borotválkozás egy eldobhatóval. Tavaly nyár elején unatkoztam egy németországi hotelban egy délután és fogalmam sincs, hogy miért járt az a fejemben, hogy újból tenni kellene egy próbát egy biztonságival. Kerestem is gyorsan a neten egy olcsó Lord-ot, gondoltam megpróbálni jó lesz. Jó is lett... Vad kísérletezésbe is kezdtem rögtön, melyben hű társam lett a már feljebb említett kollégám. Rengeteg arcszeszt, szappant, pengét és egyéb kelléket kipróbáltunk az elmúlt másfél évben. És elnézve a kínálatot még bőven van mit próbálgatni a következő 20 évre. Időközben befigyelt a polcomra egy Mühle Rocca, egy Rockwell 6S és egy Razorock Mamba borotva is. Ez utóbbitól megváltam, mert nem sikerült megbarátkoznunk. Ma már csak pár napos céges utakra viszek eldobható borotvát, de olyan érzésem van utána, mintha nem is borotválkoztam volna meg. Ma már naponta, kétnaponta borotválkozom, mert egyszerűen imádom és már csak csendben mosolygok azokon, akik sokpengés eldobhatóval nyúzzák az arcukat és panaszkodnak, hogy fáj, meg irritál meg stb. Persze, hogy fáj nekik, mert az üzletekben a csúcs sokpengés valamik drágák, mint a bűn és éppen ezért a tulaj sokáig, akár fél évig is ugyanazt használja, mert még mindíg a fejében van, hogy milyen sok pénzt fizetett érte. Persze a borotvának ekkor már nincs éle és sajtreszelőt húzogat az ember az arcán. Ilyenkor csendben elmosolyodom és boldog vagyok magamban, hogy én mindíg éles pengét húzok az arcomon és a gatyám sem megy rá. Kicsit megkésve, de azért jobb későn, mint soha.
