Szóval úgy esett a dolog, hogy valahol Közép-Európában lakom, egy kisebb városban, ahol a munkahelyemre még most is be tudok tekerni reggelenként. Az idő olyan, mind mindenütt: ködös, nagyon nyirkos, nedves, és kifejezetten hideg. A bicikliút tart vagy 25 percet. A mukahely olyan, hogy naponta sima képpel kell megjelenjek, tehát adott a kihívás: reggeli borotválkozás, aztán valami olyasmi, ami túléli a 25 perces ködös, nyirkos hideg levegővel való kényszerű szimbiózist.
Csakis a Harris szantál.
Még nyáron - valamikor szeptember közepén, 30 fokban, hihi - vettem elő újra az üveget és próbáltam használni a szantálos arcvizet elég hosszú kihagyás után. Kb. 40 másdopercig bírtam, aztán azonnal lemostam magamról, annyira erős és "kemény" illat volt, sehogy nem illett a meleg, kellemes napfényhez. Aztán eljött a "várva várt novemberi ködös hideg", és megint rájöttem, hogy valahogy a szantál tarthatja bennem egyedül a lelket fél órán át, ködben, hidegben, szitáló esőben. Kicsit úgy érzem néha magam, mint Scott kapitány az Antarktiszon, amikor már szinte megroppan a láthatatlan jégmező közepén, de van egy újabb, megintcsak utolsó kis löket, amitől megintcsak újból ő lesz a brit birodalom legfontosabb embere. Na, kis túlzással egy szippantásnyi ebből a szantálból reggelente a sálam és az arcom között belehelt kis meleg résből, és újból tudom továbbtekerni azt az átkozott biciklit. A szantál maga a civilizáció a közép-európai novemberben.
Konklúzió: igenis vannak téli és nyári illatok, akárki akármit is mond. És a Harris szantál arcvize téli, nagyon is melegséget és érzékelhető kitekintést adó illat. Minden cseppje kincs, pedig nyáron elviselhetetlen. Nyáron elteltek az ember érzékszervei a fényekkel, az illatokkal, akkor nincs helye a szantálnak. Csak most, amikor semmi más vigasztalást nem lelhetünk sehol másutt. Csak ha borotválkozunk.
Szerettek télen borotválkozni?
Téma: D. R. Harris (Megtekintve 68372 alkalommal)