Szerző Téma: Toportyán  (Megtekintve 19864 alkalommal)

Nem elérhető fonthunter (†2014)

  • Halhatatlan tag
  • Törzstag
  • *****
  • Hozzászólások: 4060
    • Fonti galériája
Toportyán
« Dátum: 2011. Március 28. - 13:16:35 »
Itt lesz Toportyán kuckója, ahol borotválkozás ihlette írói vénáját is kiélheti.  :borz2:
H: Flaschner JP: IWASAKI, TOSUKE, Hishakaku Kamisori Sheffield: F. Reynolds, Wade&Butcher "THE CELEBRATED",  Wostenholm pipe, IXL, Bengall, A.J.Jordan Solingen: Dubl Duck, Rob.Klaas, J.A. Henckels, R. Stehlo, Wacker, Bonsa, Revisor, BlackSmith Herder, RedPoint D: Buddel F: Thiers Issard "Le Canadien" SP: Filarmónica 13 USA: HartSteel, Max S

Nem elérhető Toportyan

  • Törzstag
  • *****
  • Hozzászólások: 1865
Re:Toportyán
« Válasz #1 Dátum: 2011. Március 28. - 13:42:55 »
Akkor ide pakolnám az eddigieket, hogy egy helyen legyenek.
"...és jól jegyezd meg fiacskám, az élet, ha kicsit is jól jön ki a lépés, annyira, de annyira gyönyörű."
Hrabal - Őfelsége pincére voltam

Nem elérhető Toportyan

  • Törzstag
  • *****
  • Hozzászólások: 1865
Re:Toportyán
« Válasz #2 Dátum: 2011. Március 28. - 13:58:30 »
ZEN Pillanat

Késő este történt.

Zuhanyzás után.
Toportyán akkurátusan megtörölközött, és belebújt kockás pizsamanadrágjába, a holdfény megcsillant edzett felsőteste acélos izomzatán. A távolba a farkasok vonyítása hallatszott, ahogy egymással üzekednek és pörölnek a holddal.

A dilemma, ami már foglalkoztatta egy ideje Toportyánt, miszerint Wade & Butcher vagy Bonsa eldőlni látszott.
Kiment a fürdőszobából. A parketta vészjóslóan hallgatott léptei alatt, mert a folyosón járólap volt.

Kinyitotta a borotvás dobozát és határozott mozdulattal elővette a W&B-t. Lassan, nagyon lassan visszament a fürdőszobába, melynek fénye sugarat vetett a sötét folyosóra a résnyire nyitott ajtón át.

Bent a Vulfix Grosvenor 404 várta, habra éhesen, isten tudja hány borz és disznósörte szállal az égnek meredve.
Szinte könyörgött a Trumper Rózsa illatú szappan érintésért. Megkapta.
A szédítő, mámorító keringő után markolatig habosan adta le fehér tajtékját, egyenletesen, elsőáldozósan Toportyán, Musgo Real preshave olajjal fényezett pofalemezeire.

A borotva éle csendben tüntette el a habot maga mögött ott, ahol Toportyán végighúzta arcán.
Lassú vízszerű örvény kezdett forogni, először csak egy alig látható, kicsi, majd ez tágult, csak tágult, mígnem az egész fürdőszoba belecsúszott a már teljesen kitágult féregjáraton az időtlenség vortexébe...ZEN...,... OM,...

Az idő megállt. Az élet újra létté alakult. A világ újra egység volt. Nem volt többé külön csaptelep és lefolyó, borotvahab és borotvapenge, Toportyán és Trumpers féle szappan. A csaptelep maga volt a lefolyó, ami egyben a borotvahab is, és Toportyán maga volt a borotva. Nem volt már szándék sem, csak Wei WU Wei, cselekvés nélküli cselekvés....

Aztán ebben az egységben  az egység minősége lassan torzulni kezdett: Toportyán arcszőrzet-darabkái inkább voltak a habban, mint Toportyán bőrében, a hab pedig inkább a borotva pengéjén érezte jobban magát, mint Toportyán arcán.
A borotva pedig kezdett magányos lenni, mert egyre jobban hiányoztak társai a borotvás dobozban.

A csap csöpögése egyre hangosabb lett, mígnem Toportyán ismét a fürdőszobában találta magát, kezében a W&B, de immáron lepucolva, szárazon.
A Vulfix ott ált előtte fejjel lefelé, a tartójában és csak kicsit nedves szőrszálai árulkodtak arról, hogy nem használat előtt, hanem már utána volt.

A bizonytalanság pókhálója- miszerint Toportyán a borotválkozás előtt volt-e vagy már utána-, csak akkor szakadt szét mikor képmására ismert a fürdőszobai tükörben.
Arca csupasz, puha, sima. Jó illatú, száraz, feszes és fiatalos.

Megyek lefeküdni, gondolta.

A fürdőszoba ajtaja nyikorogva csukódott be mögötte, és a W&B is visszakerült a dobozba, a hálószobába menet...

-Vége-
« Utoljára szerkesztve: 2011. Március 30. - 11:19:49 írta Toportyan »
"...és jól jegyezd meg fiacskám, az élet, ha kicsit is jól jön ki a lépés, annyira, de annyira gyönyörű."
Hrabal - Őfelsége pincére voltam

Nem elérhető Toportyan

  • Törzstag
  • *****
  • Hozzászólások: 1865
Re:Toportyán
« Válasz #3 Dátum: 2011. Március 28. - 14:04:55 »
Taktikai Borotválkozás

A háború a végéhez közeledett. Az elkeseredett honvédő harcok már az óhazában folytak. Isten tudja mikor pihent utoljára az alakulat. Már ami megmaradt belőle. 50 emberből az elmúlt hetekben a hegyi halászok úgy hullottak mint a szikra, mikor flexxel vágják a szalaglemezt. Az ellenség túlereje felőrölte az elmúlt 3 évben harcedzetté vált halászokat.

A falu, ahova az este érkeztek már hatszor cserélt gazdát. Hol a fokföldiek foglalták el, hol a bengálok vissza.

Toportyán kakaskukorékolásra riadt. Az elmúlt négy napban folyamatosan vonultak vissza, lassítva az ellenséget, ezzel is biztosítva a hadsereg rendezett visszavonulását, hogy újabb frontvonalat tudjanak kialakítani, mintegy 150 km-rel hátrébb az előzőtől.

A háziak benéztek a szobába. Az asszony kávéval kínálta, az ember a fürdőszobát bocsájtotta Toportyán rendelkezésére.

Már nem emlékszik mikor hallotta az első etető csúzli becsapódását a falu főutcájába, mintegy 3 háznyira szállásától.
Amikor a Golddachs szappant habosította a Vulfix Grosvernor 404 pamacsával, vagy amikor Karl Esther borotváját húzta a kis kézi, nyeles, fatalpú bőrön.

Akkor is megborotválkozom, ha közben elfoglalják a falut. Nem harcolok borostásan!

Már a fél arca megvolt, mikor asszony bedörömbölt a fürdőszoba ajtaján: Meneküljön, itt vannak a faluban.
Köszönöm, hogy aggódik, de befejezem, amit elkezdetem, válaszolta Toportyán, és elkezdte habosítani az arcát a második körhöz. A kézi horgászbotok orsópergése már közvetlenül a kapu elől hallatszott, mikor Toportyán befejezte a borotválkozást, és Musgo Real aftershavet paskolt arcára. A ház ajtaját berúgták és sikoltozás hallatszott előröl. Toportyán nyugodtan eltette borotválkozó felszerelését, belebújt ingébe, zubbonyába, és pont akkor lépett ki a fürdőszoba ablakon, azt behajtva maga mögött, mikor az ellenség berúgta a fürdő ajtaját.

Tökéletes borotválkozás és tökéletes időzítés, kuncogott magában Toportyán, miközben eltűnt a ház mögötti sűrű rekettyésben az ellenség szeme elől, hogy fél kilométerrel odébb felzárkózzon egységéhez: a borostásokhoz.

-Vége-
« Utoljára szerkesztve: 2011. Március 30. - 11:20:27 írta Toportyan »
"...és jól jegyezd meg fiacskám, az élet, ha kicsit is jól jön ki a lépés, annyira, de annyira gyönyörű."
Hrabal - Őfelsége pincére voltam

Nem elérhető Toportyan

  • Törzstag
  • *****
  • Hozzászólások: 1865
Re:Toportyán
« Válasz #4 Dátum: 2011. Március 28. - 14:10:37 »
Figyelem! Az írásban található szereplők és helyszínek csak a képzelet szüleményei. Minden valós személlyel, vagy helyszínnel történő egybeesés csak a véletlen műve, és nem a szerzőé, ezért azok a valósághoz történő társítása esetében minden felelősség az olvasót terheli! Toportyán________________________________________

Borotválkozás a Repülő Mongúzon

Az életfenntartó berendezés halk zümmögésén kívül csend volt. És félhomály. Csak a tartalék rendszerek működtek. A megavarangyok legutóbbi támadása óta nem sikerült helyreállítani a felderítő hajó rendszereit. A vortex fluxus hajtómű üzemanyagkészlete is akkor semmisült meg. A hajó sodródott az űrben. Az álcázási rendszerek ugyan még működtek, de senki nem tudta megmondani, hogy még meddig.

Toportyán már egy ideje fenn volt. De még nem kelt fel. A műtét óta még csak négy nap telt el. Erről már csak egy nagy körkörös heg árulkodott a vállán. A hajóorvos szerint tökéletesen sikerült a bionikus, neurochip vezérlésű végtag beültetése.

Már vagy hat napja nem borotválkozott. Pontosabban a baleset óta. Mit baleset, eltalálta egy megavarangy mérgezett fúvótűje és le kellett vágnia  vállból a saját karját. Szerencsére a 8/8 -os Friodurral ez úgy sikerült, hogy a művégtag implantálása csak rutin beavatkozás volt.

Ma megborotválkozom, és kipróbálom az új kezem neurochipjének finom motoros mozgáskészségét. De melyik borotvámmal?

A választás a német Fischerre esett. Toportyán ezt a borotvát - a többivel együtt- ükapjától örökölte. Az öreg még a kétezer tízes évek elején vette egyik borotvafórum társától. A borotva mostanra már jó kétszáz éves lehet. A pengéje már keskeny a sok fenéstől, de még mindig tökéletes. A BK4-es pamacs szintén őskövület. Már borz sincs a földön, hogy újat lehessen készíteni. Helyette csak a szintetikus rost szálú kapható. Bár történtek kísérletek a borz klónozásra, de a szőr minősége nem volt az igazi. Szóval: Fischer, BK4 és Kent szappan.

Már a hab elkészítése is nehézségekbe ütközött. A kézzel csak nehezen tudta Toportyán a pamacs nyelét kellő erővel tartani.

Az arca pamacsolása szintén érdekesre sikeredett. Az orrlyuka és szeme is telement habbal az első mozdulatnál. De aztán egész jól, egyenletesen behabosította az arcát.

Aztán jött a borotva meghúzása a szíjon.

Most lassan, nagyon lassan az arcához emelte a borotvát. Ráhelyezte bőrére és óvatosan húzni kezdte.

A borotva érzetre furcsa volt, az arcbőre viszont emlékezett, ilyennek kell lennie a penge nyomásának. A jobb arcon sikerült a "beavatkozás". Most a bal volt soron.  Már majdnem rátette a pengét az arcára, mikor megszólalt az intercom:
-Vörös riadó! Az álcázás, megszűnt, a megavarangyok felfedeztek, öt perc múlva bemérnek. Mindenki a helyére. Harci állásokat elfoglalni.

Toportyán a Fischert gyorsan zubbonyzsebébe csúsztatta, letörölte a habot az arcáról és futtában magához vette a fúziós dematerizálóját.

Szolgálati helye, a vortex fluxus hajtómű terem bejárta, felé futott. Nem kellett két perc sem és ott állt a torlasz mögött, ami a terem bejáratát védte végső esetben, ha a megavarangyok bejutnának a felderítő hajó belsejébe.

A folyosón mindenki sietett a szolgálati helyére. A hajtómű vezérlő főnök éppen akkor ért a terem bejáratához, mikor Toportyán a zsebéből kivette a Trumpers Rózsa illatú Skinfoodot.

Te aztán igazán megszállott vagy. Két perc múlva megsemmisülünk, és te borotválkozás utáni balzsamot kensz az arcodra - Mondta vigyorogva a főnök.

- Miért semmisülnénk meg?- kérdezte Toportyán
- Mert kifogyott a hajtómű üzemanyaga és nem tudunk a szubtérbe bejutni, hogy eltűnjünk.

Hű, ha! Toportyán észre sem vette és elkezdett a zsebében matatni a borotvával. Majd szórakozottan előhúzta.

Mi a fene,- mondta a Főnök, Ilyen kövületekkel nyúzod magad? Mutasd csak!
- Vigyázzon Főnök, éles.
A főnök megszemlélte a borotvát, kinyitotta, lassan körbe forgatta.
-  Hüm, jóféle szén acél. És a nyele is elég jó, használható állapotban van.
- Ezekben a régi tárgyakban több van mint gondolnád- mondta Toportyán.
- Annak idején megadták a módját, nem sajnálták az anyagot.

A Főnök és Toportyán dermedten álltak egymással szemben, tekintetük egymásba fúródott. Szemeik egyszerre szűkültek össze, mikor rádöbbennetek, hogy az öreg borotva nyele az a műanyag, ami a mostani vortex fluxus hajtómű üzemanyagául szolgál.

- Te most szaladj a hídra, szólj a kapitánynak, én meg beröffentem a kicsikét. Szólt a Főnök.
- Rendben, a nyelet vedd el de vigyázz a pengére, még szükségem lesz rá- mondta mosolyogva Toportyán.

A Repülő Mongúz, birodalmi intersztelláris felderítő űrhajó az utolsó előtti pillanatban váltott teret, hála a Fischer borotvának, és Toportyán találékonyságának.

-Vége-
« Utoljára szerkesztve: 2011. Március 30. - 11:24:23 írta Toportyan »
"...és jól jegyezd meg fiacskám, az élet, ha kicsit is jól jön ki a lépés, annyira, de annyira gyönyörű."
Hrabal - Őfelsége pincére voltam

Nem elérhető Brien

  • Törzstag
  • *****
  • Hozzászólások: 178
Re:Toportyán
« Válasz #5 Dátum: 2011. Március 28. - 16:37:56 »
Kedves Toportyán!

Ezek a történetek nagyon izgalmasak! Köszönöm!
Csak így tovább!!

 :borz2:
Ne gondolkodj!
Ha gondolkodtál ne mond el!
Ha elmondtad ne írd le!
Ha leírtad ne írd alá!
Ha aláirtad.......Ne csodálkozz!!

Nem elérhető Toportyan

  • Törzstag
  • *****
  • Hozzászólások: 1865
Re:Toportyán
« Válasz #6 Dátum: 2011. Március 29. - 14:56:50 »
Dráma a zöld édenben.

Zöld édenkert. Buja, vad, érintetlen. Bolygónk egyik legnagyobb egybefüggő ökoszisztémája. Ez az amazonasi őserdő.

Már két hónapja nem evett. Gyomra üres volt. Ezért ingerlékeny és türelmetlen volt. A reggeli nap sugarai jólesően melengették az éjszakai hűvösben lelassult vérét. Összetekeredett, férfi comb vastagságú, csupa izom, több mint hat méter hosszú testét odúja előtt süttette a kis vízmedence, a falutól távolabb eső partján. Aztán felkeltette figyelmét a túl parton valami. Villás nyelvével kíváncsian "szagolt" a levegőbe. Pupilláján keresztül azonnal észlelte a közeledő kisfiút. Az évmilliók során folyamatosan tökéletesedő agya azonnal összekapcsolta a látványt testének ingereivel. A víz tükre meg sem mozdult, mikor az őserdő kérlelhetetlen és vérszomjas ragadozója nagyon, nagyon lassan belesiklott, hogy elfoglalja helyét a táplálkozási piramis csúcsán, és csillapíthatatlan gyilkolási vággyal szívében kiszemelt áldozatás elejtse, hogy aztán egészben falja fel. A természetes kiválasztódás eredménye volt: fajtája nemzedékről nemzedékre tökéletesítette vadász képességeit, gyilkolási technikáit. Ő pedig teljesen kifejlett, és erős példánya volt nemzettségének, aki kiszemelt áldozatát minden esetben megállíthatatlanul és kíméletlenül, fékezhetetlen vadsággal levadászta. Borzalmas és tébolyítóan fájdalmas halát hal az, akit a Eunectes murinus, ismertebb nevén a zöld anaconda˝ halálos ölelésébe kerül. Ugyan  nagyságának megfelelő gerincesekre vadászik, a nagyobb egyedek akár kajmánokat, kapibarákat, tapírokat és pekarikat is elejthetnek. Egyes megfigyelések szerint jaguárral is összecsaphat, amely harcnak a kimenetele azonban már kétesélyes. Az emberre veszélyes".(- forrás: Wikipédia: http://hu.wikipedia.org/wiki/Z%C3%B6ld_anakonda)
Csontjai összetörnek, bordái átlukasztják belső szerveiket, vére kifolyik bőrének pórusain, és a szemei kipattannak üregükből. BORZALMAS!!! Áldozatára tekeredve, annak minden egyes kilégzésével, fokozza szorítását, mígnem az feladja a harcot, elveszti öntudatát és elpusztul. BORZALMAS, BORZALMAS!!!
A kis Benito öt éves létére igen jól kiismerte magát a vadonban. Már egész zsenge gyermekkora óta elkísérte édesapját vadászataira, édesanyjától pedig az őserdőben való túlélést tanulta meg.
- Mama, mama, lemegyek a kis medence partjára játszani. - mondta édesanyjának.
- Nem bánom kicsim, de ne menj a vízbe, mert veszélyes lehet!- válaszolta édesanyja, miközben Benito kishúgát szoptatta.
Megölelték egymást.
-Azonnal gyere, ha hívlak. Mindjárt készítek neked reggelit. - Bocsájtotta el édesanyja.

Egyikük sem sejtette, hogy életük vérfagyasztóbb élményét szőtte számukra a sors szövőszéke.
Toportyán Professzor, a Mikológiai felfedező út vezetője lehúzta a szúnyogháló zipp zárját, majd kinyitotta a sátrat és kilépett a napsütésbe. Meztelen felső testének acélsodrony keménységű izomzata olajosan csillogott a reggeli napsütésben. Jólesően nyújtózkodott, majd kiropogtatta az alvás közben elgémberedett nyakát. Tüdeje megtelt a reggeli őserdő fülledt, meleg, földszagú, savanykás levegőjével, melyek nyomokban a rothadó növényzet nehéz szagát is magában hordozta. Miguel, az expedíció mindenese éppen a tábortüzet élesztette, hogy reggelit készítsen.
- i buenos días! Senor Professore,  Come dormito?- Kérdezte Miguel
-Dormito como una marmota- Válaszolta a professzor
-Gustar un buon cafe?- kérdezte a hű mindenes
-Después de rasura, caro Miguel- felelte mosolyogva Toportyán

Ezzel befordult sátrába és magához vette borotválkozó készletét, törölközőjét, a kistükröt és a háromlábú vadász széket, amelyet még anyósától kapott, évekkel azelőtt, és amit mindig magával vitt expedícióira.
A tábort Benito falucskája szélén állították fel, mintegy tíz lépésre a folyótól. A kettő között egy kis liget húzódott, így a tábort lehetett látni a partról is. A folyó a táborral szemben sekély volt, mert 10 méterrel odébb rohanását megtörte egy kis vízesés, nem több mint három méter magas. Ennek az aljában volt az a kis tavacska, vagy medence, amelynek partján éppen most a kis Benito lapos kövekkel kacsázott. Toportyán a folyócska partjára ért. Körülnézette. Benito éppen dobott egyet odalenn. Most felemelte tekintetét. Megismerte a professzort, hiszen már többször találkozott vele a faluban. Mosolyogtak egymásra, majd integettek. Benito elfordult, Toportyán pedig hozzálátott borotválkozásához.

Aznap a Henkel Zwilling Friodur, 8/8-os kés volt a kiválasztott. Nagy kés egy nagy munkához, gondolta Toportyán. Nem is sejthette mennyire igaza volt.
A piros Omega sörte pamacs igen jó habot vert a Golddachs kemény szappanból, amit Toportyán általában expedíciói alatt használt, mert praktikus alumínium dobozában jól lehetett tárolni, hordozni. Három körrel később elégedetten mustrálta fizimiskáját a kis borotválkozó tükörben mikor hirtelen...
A tükör szögletében látott egy elmosódó villanást és egy nagy csobbanást a lenti medence szélénél. A majmok felvisítottak a közeli fa lombkoronázatán, az ara papagájok mind felreppentek.
-Mi a fene?- gondolta Toportyán és borotvájával kezében, félmeztelenül, belegázolt a sekély vízben. Három ugrással a vízesés tetején termett. Elképesztő látvány tárult eléje. Az adrenalin bombaként robbant ereiben. Talppal előre beleugrott a medencében, estében a Friodurt összecsukta és fogai közé szorította. Nagy csobbanással ért a vízbe és azonnal elmerült. Mihelyt elérte lába a meder alját azonnal elrugaszkodott a kígyó irányába....

A hüllő szemei a vízen keresztül elmosódva látták a kisfiút. Mit egy rothadó fadarab, sodortatta magát áldozata felé. A nap felől jött, feltartóztathatatlanul, hogy áldozata, még ha bele is néz a vízben, ne lássa, csak a nap tükröződését. A kisfiú éppen újból dobni készült egy másik lapos kővel és igyekezetében leguggolt a víz közvetlen közelében, mikor a bestia kicsapott a vízből, hogy arcon ragadja és berántsa. Benito szerencséjére éppen akkor ért ki a kígyó tátott szája a vízből mikor a követ maga elé lendítette, így a fiú arca helyett csak karját tudta megmarni és annál fogva rántotta a mélybe. A fiúnak meglepetésében volt ideje egy nagy levegőt vennie, mielőtt összecsaptak a feje fölött az anaconda által kevert iszapos hullámok. Meg tudta vetni a lábát, de csak egy pillanatig. A következő pillanatban a kígyó őrjítő forgásba kezdett, és rátekeredett áldozatára...

Az első vágás közvetlen a gerince mellett érte, valahol a 120-dik és 130-dik bordánál, a penge áthatolva a pikkelyeken mintegy harminc centi hosszú 8 cm mély bemetszést ejtett, megbénítva teste azon részét. Ezt villám gyorsan még vagy hat ugyanilyen sebészien pontos vágás követte. Ahány tekervény volt a fiú testén, azt Toportyán mind hosszában átvágta. Most a kígyó feje következett. Marka satuként szorult a kígyó feje alatt annak nyakára. Még egy villanás és a kígyó feje kirepült a partra. Ez utolsó pillantásával saját fej nélküli testét látta halálra sebzetten tekeregni, mielőtt végleg elsötétült  számára a világ és szemeiből kialudt volna az izzó fény. Vége.

Benito test aléltan csüngött Toportyán karjaiban, ahogy kiléptek a fövenyre. A falusiak némán körülállták őket. Azonnal nekilátott az újjáélesztéshez. A fiú sok vizet nyelt, alélt volt, de a szíve dobogott. Nem kellett sokat élesztgetni. Hányt egy kis vizet, felköhögött és magához tért. Éppen akkor ért oda édesanyja. Toportyán felállt, hátat fordított a tömegnek és elindult vissza, a táborba ahol már Miguel várta a kész reggelivel, a friss kávéval...

-vége-
« Utoljára szerkesztve: 2011. Március 30. - 11:22:49 írta Toportyan »
"...és jól jegyezd meg fiacskám, az élet, ha kicsit is jól jön ki a lépés, annyira, de annyira gyönyörű."
Hrabal - Őfelsége pincére voltam

Nem elérhető Toportyan

  • Törzstag
  • *****
  • Hozzászólások: 1865
Re:Toportyán
« Válasz #7 Dátum: 2011. Március 30. - 18:49:21 »
Dráma a zöld édenben. ( Újratöltve- Salmo éltárs kedvéért.)

(Az ötödik bekezdésig kb. ugyanaz, csak a vége más. Érdemes elolvasni  ;))

Zöld édenkert. Buja, vad, érintetlen. Bolygónk egyik legnagyobb egybefüggő ökoszisztémája. Ez az amazonasi őserdő.

Már két hónapja nem evett. Gyomra üres volt. Ezért ingerlékeny és türelmetlen volt. A reggeli nap sugarai jólesően melengették az éjszakai hűvösben lelassult vérét. Összetekeredett, férfi comb vastagságú, csupa izom, több mint hat méter hosszú testét odúja előtt süttette a kis vízmedence, a falutól távolabb eső partján. Aztán felkeltette figyelmét a túl parton valami. Villás nyelvével kíváncsian "szagolt" a levegőbe. Pupilláján keresztül azonnal észlelte a közeledő kisfiút. Az évmilliók során folyamatosan tökéletesedő agya azonnal összekapcsolta a látványt testének ingereivel. A víz tükre meg sem mozdult, mikor az őserdő kérlelhetetlen és vérszomjas ragadozója nagyon, nagyon lassan belesiklott, hogy elfoglalja helyét a táplálkozási piramis csúcsán, és csillapíthatatlan gyilkolási vággyal szívében kiszemelt áldozatás elejtse, hogy aztán egészben falja fel. A természetes kiválasztódás eredménye volt: fajtája nemzedékről nemzedékre tökéletesítette vadász képességeit, gyilkolási technikáit. Ő pedig teljesen kifejlett, és erős példánya volt nemzettségének, aki kiszemelt áldozatát minden esetben megállíthatatlanul és kíméletlenül, fékezhetetlen vadsággal levadászta. Borzalmas és tébolyítóan fájdalmas halát hal az, akit a Eunectes murinus, ismertebb nevén a zöld anaconda˝ halálos ölelésébe kerül. Ugyan  nagyságának megfelelő gerincesekre vadászik, a nagyobb egyedek akár kajmánokat, kapibarákat, tapírokat és pekarikat is elejthetnek. Egyes megfigyelések szerint jaguárral is összecsaphat, amely harcnak a kimenetele azonban már kétesélyes. Az emberre veszélyes".(- forrás: Wikipédia: http://hu.wikipedia.org/wiki/Z%C3%B6ld_anakonda)
Csontjai összetörnek, bordái átlukasztják belső szerveiket, vére kifolyik bőrének pórusain, és a szemei kipattannak üregükből. BORZALMAS!!! Áldozatára tekeredve, annak minden egyes kilégzésével, fokozza szorítását, mígnem az feladja a harcot, elveszti öntudatát és elpusztul. BORZALMAS, BORZALMAS!!!
A kis Benito öt éves létére igen jól kiismerte magát a vadonban. Már egész zsenge gyermekkora óta elkísérte édesapját vadászataira, édesanyjától pedig az őserdőben való túlélést tanulta meg.
- Mama, mama, lemegyek a kis medence partjára pecázni. - mondta édesanyjának.
- Nem bánom kicsim, de ne menj a vízbe, mert veszélyes lehet!- válaszolta édesanyja, miközben Benito kishúgát szoptatta.
Megölelték egymást.
-Azonnal gyere, ha hívlak. Mindjárt készítek neked reggelit. - Bocsájtotta el édesanyja.

Egyikük sem sejtette, hogy életük vérfagyasztóbb élményét szőtte számukra a sors szövőszéke.

Toportyán Professzor, a Mikológiai felfedező út vezetője lehúzta a szúnyogháló zipp zárját, majd kinyitotta a sátrat és kilépett a napsütésbe. Meztelen felső testének acélsodrony keménységű izomzata olajosan csillogott a reggeli napsütésben. Jólesően nyújtózkodott, majd kiropogtatta az alvás közben elgémberedett nyakát. Tüdeje megtelt a reggeli őserdő fülledt, meleg, földszagú, savanykás levegőjével, melyek nyomokban a rothadó növényzet nehéz szagát is magában hordozta. Miguel, az expedíció mindenese éppen a tábortüzet élesztette, hogy reggelit készítsen.
- i buenos días! Senor Professore,  Come dormito?- Kérdezte Miguel
-Dormito como una marmota- Válaszolta a professzor
-Gustar un buon cafe?- kérdezte a hű mindenes
-Después de rasura, caro Miguel- felelte mosolyogva Toportyán

Ezzel befordult sátrába és magához vette borotválkozó készletét, törölközőjét, a kistükröt és a háromlábú vadász széket, amelyet még anyósától kapott, évekkel azelőtt, és amit mindig magával vitt expedícióira.
A tábort Benito falucskája szélén állították fel, mintegy tíz lépésre a folyótól. A kettő között egy kis liget húzódott, így a tábort lehetett látni a partról is. A folyó a táborral szemben sekély volt, mert 10 méterrel odébb rohanását megtörte egy kis vízesés, nem több mint három méter magas. Ennek az aljában volt az a kis tavacska, vagy medence, amelynek partján éppen most a kis Benito pecázott. Toportyán a folyócska partjára ért. Benito éppen bedobott odalent. Most felemelte tekintetét. Megismerte a professzort, hiszen már többször találkozott vele a faluban. Mosolyogtak egymásra, majd integettek. Benito elfordult, Toportyán pedig hozzálátott borotválkozásához.

Aznap a Henkel Zwilling Friodur, 8/8-os kés volt a kiválasztott. Nagy kés egy nagy munkához, gondolta Toportyán. Nem is sejthette mennyire igaza volt.
A víz hideg volt, frissítő. Arc mosás, majd  hidegvízes habosítás következett, amit a piros Omega sörte pamacs igen jól teljesített. A Golddachs kemény szappanból kitűnő, kemény jól csúszó hab sikeredett. Ezt a szappant Toportyán általában expedícióira vitte magával, mert azt alumínium dobozában jól lehetett hordozni, tárolni. A Friodur csodásan dolgozott. Hihetetlenül meg volt fenve, és méreteinek köszönhetően kevés mozdulattal is nagy felületet lehetett vele  tökéletesre borotválni. A szokásos "fentről lefelé, majd lentről felfelé és végül jobbra illetve balra történő" borotva körök után Toportyán elégedetten mosta le arcáról a maradék szappanhabot, majd nadrágja oldalzsebébe csúsztatta a borotvát. Éppen a Villoresi féle Sandalo Eau de Cologne-t fújta magára, mikor a tükör szögletéből látott egy elmosódó villanást és egy nagy csobbanást a lenti medence szélénél. A majmok felvisítottak a közeli fa lombkoronázatán, az ara papagájok mind felreppentek.

- Mi a fene? - gondolta Toportyán és belegázolt a sekély vízben. Három ugrással a vízesés tetején termett. Elképesztő látvány tárult eléje.  A kisfiú eltűnt, a horgászbot a parton hevert. A vízben oriási kavarodás. Az adrenalin bombaként robbant ereiben. Talppal előre beleugrott a medencében, estében a Friodurt összecsukta és fogai közé szorította. Nagy csobbanással ért a vízbe és azonnal elmerült. Mihelyt lába elérte a meder alját azonnal keményen elrugaszkodott a kígyó irányába.

Közvetelen mellette bukkant fel a víz alól. Lenyúlt, és kezével megmarkolt egy hajcsomót. Felrántotta, majd kézélével hatalmas ütést mért a haj gazdájának tarkójára.  A test élettelenül terült el a vízen. Toportyán már nem törődve vele , a  8/8-val még mindíg a fogai között, lenyúlt a víz alá és felhúzta a hálót, amiben az óriáskígyó vergődött. A másik két orvvadász ekkor vette csak észre a professzort, de nem volt idejük cselekedni. Toportyán egyetlen morgulattal szétvágta a kígyót megbéklyózó hálót és azonnal a part felé úszott, háton, szemmel tartva a helyzetet. A kígyó vérbenforgó szemekkel tekintett támadóira. Majd kihasználva a két vadász pillanatnyi meglepetését, óriási erővel vájta a közelebbi combjába óriási szemfogait. Meg az összes többit. Az orvvadász velőt rázó sikoltása fűrészként vágta szét az őserdő csendjét. A kígyó már rá is tekeredett.

Remek, most már csak egy van hátra, futott át a professzor agyán a gondolat.
- Mano a mano, pendeho! - kiáltotta  és a solo vadász felé vetette magát. Annak viszont túl sok volt az immáron egyenlővé vált küzdelem. Menekülőre fogta a dolgot, és óriási léptekkel gázolt kifelé, a  túlpart felé. Még egy lépés és kint volt a vízből, hogy azonnal eltűnjön a dzsungel buja vegetációja között.  Őt később, a délelőtt folyamán a falusiak fogták el.

Mire Toportyán kilépett a medencéből csurom vízesen, egyik kezében a Friodurral  a másikban az eszméletét vesztett orvvadász ernyedt testét húzva maga után, az egész falu ott állt a parton.

A kis Benito is közöttük volt, édessanyja kezét fogta. Az asszony másik karjában Benito kishuga mosolyogott kíváncsian a világra.
 

A falu elöljárója hálásan lépett a professzorhoz:
- Köszönjük senior, hogy megmentette a falu totemét, a kígyót. Maga egy igazi hős - mondta
- És milyen szépen meg van borotválva, tette hozzá huncut mosollyal az elöljáró legnagyobbik lánya, majd elpirult és szemérmesen lesütötte tekintetét.

Az őserdő kíméletlen ragadozója lustán sütkérezett a délutáni napsütésben. Reggeli kalandjáról csak egy-két horzsolás a pikkelyein és különösen kiszélesedett deréktáji része árulkodott. Most ismét nem kell élelem után néznie. Legalább két hónapig.



-vége-
"...és jól jegyezd meg fiacskám, az élet, ha kicsit is jól jön ki a lépés, annyira, de annyira gyönyörű."
Hrabal - Őfelsége pincére voltam

Nem elérhető Toportyan

  • Törzstag
  • *****
  • Hozzászólások: 1865
Re:Toportyán
« Válasz #8 Dátum: 2011. Április 06. - 10:10:27 »
Toportyán és a Szamuráj kardja

Figyelem! Az írásban található cselekmény, és szereplők csak a képzelet szüleményei. Minden valós személlyel, vagy eseménnyel történő egybeesés csak a véletlen műve, és nem a szerzőé, ezért azok a valósághoz történő társítása esetében minden felelősség az olvasót terheli!

A   Raffles szálloda

Szingapúr: Városállam Ázsia délkeleti részén. Az ország főszigetét északról a Johori-szoros választja el Malajziától, A sziget déli részét a Malaka-szoros hullámai mossák. Az állam nevét a szanszkrit simha, vagyis oroszlán és a szintén szanszkrit pura, azaz város szavakból kapta. Simhapura



A Beach roadon található. 1887-ben alapították, a Sharkies fívérek. Még a fiatal Rudyard Kipling is reklámozta: "Szállj meg a Rafflesban". 1902 augusztusában a Raffles területén ejtették el Szingapúr utolsó tigrisét. Somerset Maugham első ízben 1921-ben szállt meg itt, tizenhárom évvel korábban.  Ez tehát a Raffles szálloda, amely Szingapúr város alapítója, Thomas Stamford Raffles után kapta a nevét.




1934-at írtunk, és október 16-a volt, singapuri idő szerint délután fél öt. Gróf Bócsay Gábor Ferenc, barátainak csak "Toportyán", éppen a patinás szálloda impozáns recepcióján jelentkezett be. A kuli készségesen kísérte fel a második emeletre. Beléptek a lakosztályba.
-Fogja fiam, ez a magáé, és kérem, hozasson fel egy üveg száraz martinit, meg egy tál olajbogyót! - mondta, miközben a borravalót a fiú markába nyomta.
-Thank you sir, as you wish, - válaszolta mosolyogva fiú, miközben kihátrált a szobából.

Ahogy a gróf kinyitotta a lakosztály ablakait, a kikötő felől érkező egzotikus, fűszeres fuvallattól a függönyök lágyan nyíltak szét. A lemenő nap sugarai rózsaszínűre festették a város egét.
- Hát, íme Simhapura, az oroszlánváros, - gondolta. Hosszú, mély lélegzetet vett, miközben becsukta szemeit. A monszun miatt fülledt, párás levegőbe vegyülő utcai büfék olajos, fűszeres ételszaga, a tenger sós, jódos illata és a szálloda ablakain kiáradó bútorok tiszta, no meg az úri vendégek parfümjeinek, valamint szivarjainak egyvelege, egyedi és utánozhatatlan szaggá álltak össze. Az utcai forgatag lármája csak halk morajlás. A pillanat: tökéletes.
 


Visszalépett az ablaktól és fürdőszobába ment. Kinyitotta a csapokat: rendbe akarta hozni magát a vacsora előtt. Már a táskái kiscsomagolásánál tartott, mikor kopogtattak: a szobapincér volt a rendelt itallal. Az ajtó kattant, ahogy a fiú távozott. Toportyán kényelembe helyezte magát: levetkőzött habselyem alsógatyára, majd elkészítette a martinit, és mielőtt bevonult volna a fürdőbe, bekapcsolta a nappaliban álló AWA Radiola 35 rádiót. A készülék lakkozott, sötétbarna fa szekrényéből a csövek bemelegedése után Annette Hanshaw "Lovable and sweet", 1929-es slágerével telt meg a szoba.
(http://www.youtube.com/watch?v=rgOWbSkZQMo&feature=related).
Egyik kezében matrinijával, másikban piperetáskájával belépett a fürdőbe. A gatya lecsúszott.  Kéjesen beleheveredett a meleg vízbe. Becsukta szemét. Jól esett elernyedni az utazás után. Elbóbiskolhatott, mert arra eszmélt, hogy magyar dalt hall a rádióból áradni. Az "Oda vagyok magáért" szólt.
(http://www.youtube.com/watch?v=QQVjIidEdkE&feature=related)
-Hihetetlen, hogy a film még csak az idén jött ki és a dal már kijutott Singapurba, - gondolta a gróf, miközben kilépett a kádból és törölközni kezdett.
A dal véget ért. A törölközőt derekára kötötte és nekifogott a borotvákozáskoz mikor felcsendült a Leroy Shields Orchestra "sing song girl"-je.
 (http://www.youtube.com/watch?v=3IsNkbWcfHI).
A zene ütemére kezdte le a habot verni Bk4 borz pamacsával. A Geo. F. Trumpers rózsa szappan habja minden egyes taktusnál egyre vastagabb lett. Toportyánt magával ragadta a dal és dúdolva kente magára a habot. Ugyanígy, habos arccal, viszont szárazra törölt kézzel tett vagy jó 50 húzást a Sheffield Danyl borotvájával az úti fenőszíjon. Most már, készen állt, hogy megborotválkozzon. Ahogy az arcához emelte a kést mikor a ?My baby just cares for me?-t kezdte Jack Payne és zenekara előadni.
(http://www.youtube.com/watch?v=nvcfgRQ4_Pg&feature=related)
Remekül szórakozott miközben arcáról fokozatosan eltüntette három napos borostáját.


A   vacsora

Pontosan 19:50-kor belépett a szálloda éttermébe. A helység már majdnem tele volt. Úgy tervezte, hogy elfogyasztja vacsoráját, majd átsétál a Fullerton szállodába, ahol leendő üzlettársával fog találkozni.  A főúr asztalához kísérte.  A színpadon a "Midnight stars and you?-t játszotta a zenekar (http://www.youtube.com/watch?v=N_blJzon-hA&feature=related) . Leült. Körbenézett. Megakadt a szeme egy feltűnően csinos hölgyön. Toportyán nem szokta bámulni a nőket, ezért most is csak diszkréten vette szemügyre. A hölgyből végtelen kedvesség és szelídség áradt. Egész tartása nemesen kecses, elegáns. Mint egy hercegkisasszony. Ugyanakkor nem hivalkodó. Fehér estélyi ruhát viselt, hozzá gyöngy nyakláncot. Vállig érő egészen gesztenye hajában nagy, rakoncátlan hullámok voltak. Vidám sötétbarnán szemei csillogtak szép ívű szemöldökei alatt. És a szája! Különleges, gyönyörű ívű, ajkai arányosan teltek és mosolygósak. Csuklója és bokái vékonyak, kecsesek. Vele szemben egy idősebb úr ült. Beszélgettek. - Apa és lánya.- gondolta Toportyán.

- Would you like something to drink sir? - kérdezte a pincér, miközben átnyújtotta az étlapot.
- A beer please - válaszolta a gróf.
Átnézte az étlapot, majd lejjebb eresztette, hogy feltűnés nélkül kinézhessen felette. A hölgy éppen akkor tartott a gróf asztala felé. Szemeik találkoztak. A hölgy talán a szokásosnál egy kicsivel hosszabb ideig nézett vissza a gróf szemébe. Termetre közepesen magas, nőiesen formás, mozgása előkelő - regisztrálta Toportyán. Amint elhaladt az asztal mellett a gróf, érzékeny orrával megérezte a hölgy illatát. Orrcimpái kitágultak. Egyikük sem sejthette, hogy nemsokára ismét találkozni fognak.

Vacsorára a Ngo Hiang-ot választotta. A tavaszi tekercshez hasonló kis, forró olajban kisült tészta tekercsekbe nagyon finoman keveredett össze a darált disznó és rákhús. A vizi gesztenye és a hagyma könnyítettek állagán, ugyanakkor ropogós és telt ízvilágot vittek az ételbe. A tojás és a világos soja szósz összetartotta és egyszersmint harmonizálta az egészet. A fűszerek pedig egyedivé tették ezt a könnyű csemegét. Hozza Kecap Manis szószt szoláltak fel. Miután amúgy sem szokott vacsorára sokat enni, és különben is későre járt, magához intette a pincért, fizetett, majd az étteremből távozva a recepcióhoz ment. Szeretett volna ugyanis útbaigazítást kérni: hogyan lehet a szállodából gyalog eljutni a Fullertonba.


« Utoljára szerkesztve: 2011. Április 06. - 11:20:30 írta Toportyan »
"...és jól jegyezd meg fiacskám, az élet, ha kicsit is jól jön ki a lépés, annyira, de annyira gyönyörű."
Hrabal - Őfelsége pincére voltam

Nem elérhető Toportyan

  • Törzstag
  • *****
  • Hozzászólások: 1865
Re:Toportyán
« Válasz #9 Dátum: 2011. Április 06. - 10:18:42 »
Toportyán és a Szamuráj kardja- folytatás

Figyelem! Az írásban található cselekmény, és szereplők csak a képzelet szüleményei. Minden valós személlyel, vagy eseménnyel történő egybeesés csak a véletlen műve, és nem a szerzőé, ezért azok a valósághoz történő társítása esetében minden felelősség az olvasót terheli!

A   híd

Már éppen nyitotta a száját, amikor a háta mögött kiabálásra és dobogásra lett figyelmes. A két alak robogott le, félrelökve a közlekedő szállóvendégeket. Mögöttük a hölgy, akivel az étteremben találkozott. Mezitláb volt és köntösben.

- Fogják meg, segítség, rablók! - kiáltott.

Toportyán egy szempillantás alatt áttekintette a kibontakozó helyzetet. A rablók, ha egy kicsit odébb húzódik a kijárathoz, éppen mellette fognak elhaladni. Pár lépest tett tehát a kijárat felé, és kissé elfordult, nehogy gyanút keltsen a zsiványokban. A lábdobogás egyre közelebbről hallatszott. Elkezdett magában számolni, hogy felvegye a cselekvéshez a megfelelő ütemet. 1...2...visszafordult...3... Most! Az első haramia már csak néhány lépésre volt tőle, közvetlenül mögötte inaló társával. Toportyán minden átmenet nélkül villám gyorsan lépett egyet előre és térd magassában rúgott egy mawashi gerit oda, ahova számítása szerint az első rabló térde fog a következő lépésére érkezni. Az viszont, mint a párduc átugrotta a feléje villanó lábat. Így a gróf csak a második belső combját tudta eltalálni, ami elég volt ahhoz, hogy az illető, egyensulyát elvesztve, pár lépésnyit csúszás után elterüljön a márvány padlón. Tétovázásra nem volt idő. -Minden szívdobbanásnyi pillanat számít, ha a másikat is el akarom kapni, - gondolta Toportyán. Majd szétvetette a harag, hogy kicselezték. Ezt a dühöt vitte bele második rúgásába, mikor is az éppen feltápászkodó, kissé dezorientált rabló mellett elfutva, annak állkapcsát elrúgta. A hang, amit hallott, először egy tompa puffanás volt, mint mikor kipukkad egy vizestömlő, majd egy reccsenésben végződött. Na, legalább ez sikerült, gondolta, ahogy, hátra sem nézve utána vetette magát az elvétett betyárnak.

A rabló már vagy jó 15 lépésnyi előnyre tett szert, és éppen a szálloda előtti parkon vágott keresztül, a Brass Basha Road és Beach Road kereszteződése felé, mikor a gróf kirobbant a szállodából. Jó futó volt. Most örült, hogy nem ette tele magát, mert így több volt esélye utolérni a tolvajt. Egy erőteljes sprint után futása beállt egy jól tartható tempóra, mert nem tudta meddig fog tartani az üldözés. És ráadásul még a végjátékra is kellett erőt tartalékolnia, mert nem akarta, hogy fél mérföld után, a rabló esetleg visszaforduljon és meglepje, amint ő éppen levegőért küszködik. A két férfi egy ütemben futott, és a távolság nem csökkent közöttük. Az üldözés már tíz perce tartott. A gróf izmai bemelegedtek, pulzsa elérte az optimális 135 ütés per percet. A távolság még mindig nem csökkent. A menekülő letért, és átvágott egy másik parkon. Nemsokára az út balra kanyarodott. Aztán egy híd következett. A kanyarban, a híd lábánál az utcai árusok éppen pakolták el portékáikat. A két futó, néhány másodperc eltéréssel elhaladt mellettük.  Toportyán érezte, hogy valamit ki kell találnia, mert ez az állapot nem tartható fenn sokáig. Ráadásul éppen rálátott a hídra, amin egy villamos távolodott. A rabló szintén észrevehette a villamost, mert erős sprintbe kezdett. Ha eléri villamost, megmenekül. A grófnak hirtelen ötlete támadt. Futtában elemelt két kókuszdiót az egyik standról.
- Ez a végjáték, ezt az ügyet itt kell lezárnom - gondolta a gróf. Mindketten ráfordultak a hídra. Az esti gyér forgalomnak és a hídon lévő remek közvilágításnak köszönhetően a tolvaj tiszta célpont volt. A dobásba ráadásul a futás lendületét is bele lehetett vinni. A dió azonban elrepült a zsivány fej mellett, aki már csak néhány lépésre volt a villamos hátsó peronjától.
- A fene egye meg, hát ma este semmi sem sikerül elsőre! - gondolta Toportyán.

Ismét nekilendült. Felgyorsította futását, célzott és dobott. A második kókuszdió elemi erővel pörgött a tolvaj után, aki már nyúlt a peron korlátja felé. Már éppen  rászorította markát, mikor a kókuszdió belecsapódott a háta közepébe. A fogás elengedett, a lábak összekuszálódtak. A másik kezében lévő fekete hosszúkás csomagot elejtette. Az tompán pengve tovább repült egyenesen a villamos hátsó kereke alá, majd egy reccsenéssel ott maradt a sínek között. Hihetetlen: a villamos átment rajta. Toportyán, akit  lendülete tovább vitt, beérte a tolvajt. Nyakon ragadta  és gyors egymásutánban háromszot orrba verte, majd végezetül kézéllel nyakon. A test elernyedt. A gróf elengedte és lihegve melléült a macskakőre...

A   szamuráj kardja

Nem tudta mennyi idő telt el, de mikor felnézett, az idős úr, aki a hölggyel vacsorázott a szállodában, tartott feléje egy pár rendőr társaságában. Felállt és megigazította ruháját, kezével hátrasimította dús haját.
-Hálásan köszönöm Uram, amit értünk tett, - szorította meg az idős úr a gróf kezét.
- Engedje meg, hogy bemutatkozzam: gróf Markossy Mátyás vagyok, - mondta, és felvette a fekete csomagot.
- Részemről a szerencse Uram, gróf Bócsay Gábor vagyok.
- Megengedi, hogy meghívjam egy italra? - ajánlotta az öregúr.
- Köszönöm az most jól fog esni, - fogadta el mosolyogva Toportyán, miközben a rendőrök letartóztatták a még mindíg ájult gazfickót.

Lesétáltak a hídról. A zöldségárus mellett elhaladva Toportyán egy dollárt vett ki tárcájából és átnyújtotta a csodálkozó árusnak:
- Nem volt idő az előbb kifizetni a két kókuszdiót uram. Tessék, és igazán sajnálom, - mondta mosolyogva a gróf csodálkozására.

A szálloda tágas szivartermében a két gróf immáron egymással szemben ült. Közöttük a kis dohányzóasztalon a fekete csomag hevert. Az idős gróf rágyújtott egy vastag havannai szivarra. A füst szürkéskék, tekergő kígyóként szállt fel a szivar végéből.

- Tudja, már több évtizede rajongó japán kardgyűjtő vagyok - kezdte hunyorogva a gróf.
- A sógorom az Egyesült Államokban szintén lelkes gyűjtő. Tőle kaptam pár hete azt a hírt, miszerint egy híres japán kard kalapács alá kerül Singapuban. Az árverés, amelyre nagyobbik lányom is elkísért, ma délelőtt volt. És mint látja, kedves barátom, sikerült megvennem ezt a különleges kardot. Toportyán ajkához emelte a konyakos poharat és figyelmesen hallgatta.

- Mitől olyan különleges ez a kard? - kérdezte Toportyán

Ez a legendás szamuráj, Torii Mototada, katanája! Torii Mototada, Tokugawa Ieyasu Sogunnak szolgált szamurájként, aki első Tokugawa sogunátus alapítója volt.

A Sogun uralkodása az 1600-ban lezajlott híres Sekigaharai csata után kezdődött, melyben legyőzte ellenfeleit: Ishida Misunarit, és szövetségeseit: Itani Yoshitsugu-t , Mashita Nagamori-t , and Ankokuji Ekei-t.  Viszont a Sekigaharai csatában szerzett győzelme nem történhetett volna meg Mototada hűséges, hősi, önfeláldozása nélkül.

Történt ugyanis, hogy az ellenség szorongatta Ieyasut, és időre volt szüksége, hogy visszavonulhasson, és a döntő ütközethez összevonhassa harcosait. Ezt az időt Mototada biztosította számára, amikor egy kis létszámú helyőrséggel hátra maradt a Fushimi-Momoyama palotában, hogy az ellenséget feltartóztassa. A védők könnyen elmenekülhettek volna, de urukhoz való feltétel nélküli hűségüket bizonyítandó a halálig harcoltak. A palotát Mototada 2000 emberével tizenegy napig tartotta, a több mint 40.000-es ostromló sereg ellen. A döntő csata végén már az egész palota lángokban állt. Ekkor Mototada megparancsolta embereinek, hogy folyamatosan támadjanak. A végén már csak tízen maradtak. Ezek is hősiesen küzdöttek az utolsó szálig. Mikor pedig végül Torii Mototada egyedül maradt, a japán történelem egyik leghíresebb seppukkuját követett el. Szégyen lett volna számára, ha élve elfogják.

Mialatt mesélt, óvatosan elkezdte kibontani a csomagot. Már éppen húzta kis a kardot a fekete selyemtartóból, mikor észrevette, hogy valami nincs rendben.
- Jézusom, de hiszen ez megsérült!- kiáltott fel csodálkozva.
Toportyán szemügyre vette a kardot: Jó arasznyira a hegyétől a hüvely eltörött, de még nem vált el teljesen. Viszont mikor az idős gróf megfogta a furcsa szögben álló végét, az végképpen letört a kard pengéjének benne lévő darabjával együtt.
Hát ez történik, ha egy japán kard először kalapács, majd villamos alá kerül - gondolta fanyarul Toportyán, miközben együttérzőn nézett Markossy grófra.
- Uram, ne keseredjen el! Ismerek egy kitűnő kardkovácsot Tolna megyében. A hazai Késmíves céh oszlopos tagja. Nekem már több remek kést készített és biztos tud kegyelmednek segíteni, - vigasztalta Toportyán.
- Na de ifjú barátom, egy kettétört kardot nem lehet újra összerakni! - válaszolta keserűen a gróf.
- Én sem úgy gondoltam, hogy a letört hegyet visszahegeszti, hiszen kilágyulna az anyag. Ellenben az ön igencsak hosszú katanájából, ami ha jól látom, megvan 80-85 cm, csak alig húsz centi törött le, így egy 55-60 centiméteres wakisasit azért még ki lehetne belőle hozni, -érvelt Toportyán.
Az idős gróf elgondolkodva nézett maga elé, majd elcsomagolta a kardot és így válaszolt:
- Nos, köszönöm az ötletet, de ne is foglalkozzunk vele tovább. Ha jól látom, itt jön a lányom. Toportyán azonnal felállt és hátrafordult.
- Gyere kedvesem, hadd mutassam be neked a nap hősét, - szólt a gróf.
- Ugyan ugyan, ön túloz! - szabadkozott Toportyán.
A hölgy odaért, elmosolyodott és nyújtotta a kezét Toportyán felé. Toportyán megfogta, és ráhajolt a hölgy kézfejére. Lehelet finoman megcsókolta.
- Gróf Bócsay Gábor vagyok, örvendek Grófnő! - mutatkozott be.
A grófnő gyengéden megszorította Toportyán kezét és szintén bemutatkozott:
- Markossy Anita vagyok, örvendek a szerencsének! Engedje meg, hogy megköszönjem mindazt, amit értünk tett ma este. Ritka manapság az ilyen önzetlen segítőkészség.
- Köszönöm hölgyem, - felelte Toportyán.
- Remek! Most, hogy megismerkedtek, javaslom, hogy folytassuk holnap a beszélgetést, mert igencsak későre jár és ideje visszavonulnunk. Mit szólna, ha holnap együtt reggeliznénk- ? kérdezte a gróf.
- Nagyon szívesen, köszönöm a meghívást, - válaszolta Toportyán. - Jó éjszakát kívánok!

Toportyán felment szobájába. Valóban későre járt az idő. Megmosakodott és lefeküdt.

Félálomban még hallotta a nyitott ablakon beszűrődő zongora zenét az étteremből, majd mély álomba merült...

A mobiltelefonja hangjára ébredt. Lassan tért magához kábulatából. Körbe nézett. Mellette felesége huncut sötétbarna tincsei alig látszottak ki a könnyű paplan alól. Felkelt és kibotorkált a fürdőszobába. A fürdőszobatükörből saját borostás képmása nézett vissza. Bekapcsolta a rádiót.
- Jó reggelt kívánok kedves hallgatóink, 2011, január 18.-a, hat óra van. Híreket mondunk- Lassan nekikezdett a reggeli tisztálkodásához. Micsoda álom, és milyen élethű volt - gondolta.
Hosszasan zuhanyozott. A langyos víz jól esett, és csak a zuhany végére ébredt fel teljesen.
A zuhany után a borotválkozás következett. Kiválasztotta az egyik kedvencét, a solingeni Silberstahl-t. 6/8-os pengéje olyan, mint a vaj. De természetesen csak érzetre. Nagyon élesre kifent és megfelelően vastag. Sötét bordó nyele jól védi a tökéletesen középre záró pengét. Nem mai darab volt. Előző gazdája odacsaphatta valahova, mert a kés vége az eredetinél, alig észrevehetően, rövidebb és kerekebb.
A pamacs: Mühle szintetikus borz. Kiválóan habosít. És stílusosan a Mühle szantál illatú szappan került a pamacs alá. Miközben borotválkozott, eszébe jutott, mily szép volt álmában a fürdőszoba, ahol ugyanezt tette. Pontosan emlékezett a tükörre, meg mindenre.
Már éppen a Geo F. Trumpers rose skinfooddal kente arcát, amikor a rádióra lett figyelmes: Ma a Piroskák ünneplik névnapjukat.
-Nahát- gondolta- szerencse, hogy meghallottam, a hét végén felköszöntjük Piroskát.
Most felesége jelent meg a fürdőszoba ajtóban. Vállig érő egészen sötétbarna hajában nagy, rakoncátlan hullámok voltak. Vidám szemei sötétbarnán csillogtak szép ívű szemöldökei alatt. Gyönyörű ívű, ajkai arányosan teltek és mosolygósak.
- Jó reggelt kedvesem, hogy aludtál- Kérdezte a felesége.
- Köszönöm jól! Tudtad, hogy ma van édesanyád névnapja?- Kérdezte Toportyán.
- Igen és már tudom is mit fogunk neki ajándékozni. Eltörött a lombik kávéfőzője alja. Ki kéne menni a bolhára venni egy másikat. - Felelte a felesége
- Rendben- felelte Toportyán.



A  piac

Az autóban Toportyán bekapcsolta a rádiót. Éppen az "Oda vagyok magáért" szólt.
(http://www.youtube.com/watch?v=QQVjIidEdkE&feature=related)
- Légy szíves kapcsolj át egy másik csatornára- kérte feleségét
A másik adón a "My baby just cares for me"-t kezdte Jack Payne és zenekara előadni. (http://www.youtube.com/watch?v=nvcfgRQ4_Pg&feature=related)
- Van baj?- Kérdezte a felesége.
- Semmi, csak az álmom.- kezdte mesélni Toportyán
- Singapurban voltam és borotválkoztam. És borotválkozás közben pont ugyanez a zene szólt.
- Nahát.- Válaszolta a felesége.

A hideg téli idő ellenére szépen sütött a nap. És volt valami különös, megmagyarázhatatlan csillogás a levegőben. A piacon némi alkudozást követően sikerült megvásárolniuk a kívánt portékát.
- Szeretnék még egy kicsit körülnézni.- fordult feleségéhez Toportyán.

Már jó fél órája nézegették a különféle árusok portékáit, mikor a piac egyik eldugottabb szegletébe keveredtek.  Egy különös, idős hölgy kínálta régiségeit.  A fején vastag sálat hordott, amit az álla alatt egy biztosítótű fogott össze. A homlokán pedig egy vastag, nagyítós szemüveg volt feltolva. Kezein levágott ujjú sötét kötött kesztyű. Lényéből furcsa kisugárzás áradt.
- Jöjjenek közelebb- hívta Toportyánékat.
- Mutatok önöknek egy nagyon érdekes portékát.
Ezzel benyúlt a pultja alá és egy kis dobozkát vett elő. Kinyitotta. A dobozban egy borotva volt. Látszott rajta, hogy régi, de nagyon jó állapotban volt.
Toportyánnak úgy tűnt, mintha halványkékes fénnyel világítana, és érdekesen bizsergett ujjai között, mikor kézbe vette.
- Mitől olyan különös?- Kérdezte a felesége.
- A legenda úgy tartja, kezdet az árus, hogy hajdanában volt egy nagyon híres japán harcos. És volt egy kardja. Ezt a kardot évszázadokkal később megvette egy megszállott kardgyűjtő, de el akarták lopni tőle. Egy segítőkész úriember azonban közbelépett és meghiúsította a lopást. A kard azonban sajnos közben eltörött. A gazdája aztán csináltatott belőle egy rövidebb kardot, a letört darabból pedig egy borotvát, amivel egészen haláláig borotválkozott.
- Vegye meg fiatalember- Mondta az árus. Magának olcsón odaadom.
Toportyán csak nézte a borotvát és szóhoz sem tudott jutni.

-Vége-
« Utoljára szerkesztve: 2011. Április 06. - 11:28:48 írta Toportyan »
"...és jól jegyezd meg fiacskám, az élet, ha kicsit is jól jön ki a lépés, annyira, de annyira gyönyörű."
Hrabal - Őfelsége pincére voltam

Nem elérhető mry314

  • Moderátor
  • Törzstag
  • *****
  • Hozzászólások: 2691
    • Borotváim fényképei
Re:Toportyán
« Válasz #10 Dátum: 2011. Április 06. - 10:38:14 »
Szóhoz sem jutok...

Fenomenális! :borz2:
Vérem, bőröm, bánatom és  bajom!
Nem nyúzom tovább magamat agyon!
Nem pattan az arcom, nem lesz beteg bőröm!
Nem kell szitkozódnom miért van nekem szőröm.
Léber Kálmán

Nem elérhető rty42

  • Adminisztrátor
  • Törzstag
  • *****
  • Hozzászólások: 1713
Re:Toportyán
« Válasz #11 Dátum: 2011. Április 06. - 11:04:28 »
Köszönöm, már jól indul a napom  :borz2:
... a nyúlon túl?

Nem elérhető OBJoe

  • Törzstag
  • *****
  • Hozzászólások: 441
  • Old Black Joe
Re:Toportyán
« Válasz #12 Dátum: 2011. Április 06. - 11:21:21 »
Csak az előttem szólókat ismételhetném. Gratulálok!  :sör:
Novaculum habeo.

Nem elérhető Brien

  • Törzstag
  • *****
  • Hozzászólások: 178
Re:Toportyán
« Válasz #13 Dátum: 2011. Április 06. - 16:32:29 »
 :D
Ne gondolkodj!
Ha gondolkodtál ne mond el!
Ha elmondtad ne írd le!
Ha leírtad ne írd alá!
Ha aláirtad.......Ne csodálkozz!!

Nem elérhető arszab

  • Törzstag
  • *****
  • Hozzászólások: 444
    • http://pusztaifarkasok.gportal.hu/
Re:Toportyán
« Válasz #14 Dátum: 2011. Április 06. - 17:36:15 »
Naaaaaagyon teccik  :borz2: csak így tovább!

arszab, a gyepűn túlról

Olvasatlan hozzászólások megtekintése a legutóbbi látogatásom óta.
Hozzászólásaimra érkezett új válaszok megtekintése.
Összes olvasatlan téma

 

iddaa net geciktirici