Szerző Téma: Toportyán  (Megtekintve 72498 alkalommal)

Nem elérhető Salmo

  • Törzstag
  • *****
  • Hozzászólások: 1123
  • ne fogdosd az élét
Re:Toportyán
« Válasz #45 Dátum: 2011. Augusztus 23. - 14:01:59 »


A hideg csak azért futkosott a hátamon, mert a Salmo szereplővel kapcsolatban lévő hölgyek nevei,
 -bár más összefüggésben, hol szorosabb, hol lazább kontextusban -  az én életemben is előfordulnak.......
"Férfiembernek faluhelyen semmi sincs nagyobb mérge mint a beretválkozás, mert ritka a jó beretvakés. Sokkal ritkább, mint a tisztességes fehérnép."

Nem elérhető ZOZO

  • Törzstag
  • *****
  • Hozzászólások: 3317
Re:Toportyán
« Válasz #46 Dátum: 2011. Augusztus 23. - 14:11:34 »


A hideg csak azért futkosott a hátamon, mert a Salmo szereplővel kapcsolatban lévő hölgyek nevei,
 -bár más összefüggésben, hol szorosabb, hol lazább kontextusban -  az én életemben is előfordulnak.......

Szerinted véletlen?   ;)

Nem elérhető Toportyan

  • Törzstag
  • *****
  • Hozzászólások: 1870
Re:Toportyán
« Válasz #47 Dátum: 2011. Augusztus 23. - 17:15:14 »
A Borotva Titka

Tizenegyedik fejezet:

A  gombászás

Arra ébredt, hogy szemébe süt a nap. Nagyot nyújtózott. Kinézett. Odakint a kutyák éppen enni kaptak gazdasszonyuktól. A benti kert nagyon takaros volt. A gyümölcsfák alatt veteményes, odébb málnabokrok, ribizli, egres. Bal kézre volt egy szép baromfiudvar.  Lement a konyhába. Ott Salmo kínálta kávéval. Ő maga teázott. A reggeli pompás volt. Ahogy az előtérben elhaladt a tükör előtt észrevette, hogy megint borostás.
-   Hú, Salmo, megborotválkozhatnék indulás előtt? - kérdezte.
-   Persze, erre van a fürdőszoba ? mutatta az utat Salmo
Toportyán elővette borotválkozó felszerelését. Salmo legnagyobb meglepetésére elkezdte válogatni a kések közül, melyikkel fog megborotválkozni.
-   Maga ezekkel borotválkozik?- kérdezte
-   Igen, furcsállja?
-   Éppen ellenkezőleg, magam is nagy borotvakedvelő vagyok. Gombászás után szívesen megmutatom a gyűjteményem. Vannak fenőköveim is, - mondta Salmo.  
-   Sajnos én nem tudok borotvát fenni. De nagyon szeretném megtanulni.
-   Szívesen megtanítom önnek.
-   Köszönöm, viszont ha nem bánja lezuhanyoznék, mielőtt megborotválkozom.
-   Ez csak természetes.
Salmo Pro Raso krémmel járult hozzá a borotválkozáshoz. Ez a kellemesen hűsítő mentolos borotválkozás előtti krém remekül előkészítette Toportyán arcát.  A habosításhoz Omega disznósörte pamacsot használt, mellyel az alumínium dobozos Golddachs szappant egyenletesen vitte fel arcára. A gombászás előtt a 6/8-os Silberstahl borotva jó választásnak bizonyult. Tökéletes eredményt produkált. Végül Weleda borotválkozás utáni balzsammal kényeztette frissen elkészült arcát.

Reggeli után azonnal indultak. Rózsa átvitte őket a túlpartra és bevették magukat az erdőbe. Sok nyom árulkodott a tegnap esti eseményekről. Mindenfelé letört gallyak, lábnyomok. Egy helyen nagy sötét folt terjengett a földön, és sok szőr.
-   Szegény akármi is volt az, itt érte utol a végzete, - mondta Salmo.
Megálltak tanakodni, merre menjenek tovább. Toportyán szerint a tölgyes az ideális, olyan, ami kis emelkedőn van. Salmo azt javasolta, menjenek el távolabb a tótól. Délelőtt nemigen találtak gombát. Dél körül, megálltak harapni valamit. Evés közben egyszer csak Salmo megkérdezte:
-   Nézze, én nem vagyok egy kíváncsi ember, de árulja végre el kedves barátom, mit keres errefelé? Valójában!
-   Hát lehet, hogy nem fogja elhinni, de én nem egy másik világból kerültem ide, - kezdte történetét Toportyán.
Salmo együttérzőn hallgatta, mikor Toportyán a családjáról beszélt. Elképedt, az amikor a feladatot ismertette. Aztán végigizgulta az összecsapását a gonosz remetével.

- Ez az, hát maga is találkozott velük, és olyan messze fent a hegyek között, és nappal! - kiáltott csodálkozással fel Salmo.
-   Igen, bár már igen késő délután volt, - pontosított Toportyán.
-   Megnézhetem a borotvát? - kérdezte végül Salmo.
-   Tessék.
Salmo óvatosan kezébe vette a borotvát. Megforgatta, alaposan megnézte.
-   Szeretnék én is segíteni - mondta, majd visszaadta a borotvát.
-   Nagyon szívesen veszek minden segítséget, mert egyedül nem leszek képes sikeresen végrehajtani. Hiszem, hogy vannak olyan kihívások, ahol összefogás nélkül nincs siker. És érzem, hogy az ön személyében igaz barátra találtam.
-   Menjünk Toportyán, mert még a végén elbeszélgetjük a gombászást. 
A délután már sikeresebbnek bizonyult. Mindketten púposra szedték kosaraikat. Közben jócskán eltávolodtak a szigettől. Már visszafelé sétáltak. A talaj tele volt kiszáradt, kidőlt fákkal. Valamikor oríási vihar tarolhatta le az erdő ezen részét. A járás lassú és nyaktörő volt. A száraz, kidőlt törzsek és ágak között csak lassan tudtak haladni. Toportyán hirtelen elvágódott. Mintha leütötték volna a lábáról. Először nem tudta mi történt vele, aztán kiverte a hideg verejték. Végignézett bal lábán. Medvecsapdába lépett. Salmo sietve lépett vissza segíteni, kiszabadítani barátját.
-  Óriási szerencséd van Toportyán. A csapda ugyan elkapott, de ahogy rácsukódott a lábadra bele akadt egy vastagabb ág is, ami nem engedte teljesen összecsukódni. Ha ez nincs, most oda lenne a lábad. Na lépj óvatosan ki belőle míg szétfeszítem - mondta. Lábra tudsz állni?
- Hála istennnek nem tört el, de csúnyán sebet ejtett a lábamon. Tényleg szerencsém volt.- törölte le a veríjtéket Toportyán a homlokáról.

A következő fél óra a seb ellátásával telt. Közben a nap haladt a horizont felé.
Mire végeztek, szomorúan állapították meg, hogy kifutottak az időből. Nem fognak napnyugta előtt visszaérni.
-   Most mit tegyünk? ? Kérdezte Toportyán
-   Nos, fel kell készülnünk a legrosszabbra. A kóborok biztosan ránk találnak, csak idő kérdése. És akkor: harc.
-   Mennyien lehetnek?
-   Egy-egy bandában 20-25 egyed biztosan van.
-   És hogyan lehet őket legyőzni?
-   Hát ez nehéz kérdés. A világosságot, a fényt nem szeretik. Amúgy szívós teremtések.
-   Ez esetben javaslom a -forró tűz és a hideg pengék- stratégiát.
-   Értem, jó ötlet, akkor most már csak a megfelelő helyet kell megtalálunk, ahol megvethetjük a lábunkat.
-   Te ismered az erdőt a legjobban Salmo mester. Követlek.
Salmo egy nehezen megközelíthető magaslat felé vezette Toportyán. De rövid idő múlva utasította, hogy bicegjen tovább és visszasietett. Jó negyed óra múlva érte utol. A vállán: a medvecsapda.
-   Minden lehetséges eszközt be kell vetnünk, ha meg akarjuk élni a reggelt - mondta nevetve.
-   Jó buli lesz!- válaszolt Toportyán.
"...és jól jegyezd meg fiacskám, az élet, ha kicsit is jól jön ki a lépés, annyira, de annyira gyönyörű."
Hrabal - Őfelsége pincére voltam

Nem elérhető ZOZO

  • Törzstag
  • *****
  • Hozzászólások: 3317
Re:Toportyán
« Válasz #48 Dátum: 2011. Augusztus 24. - 07:08:28 »
Teljesen függővé tettél, várjuk a folytatást!

Nem elérhető Brien

  • Törzstag
  • *****
  • Hozzászólások: 178
Re:Toportyán
« Válasz #49 Dátum: 2011. Augusztus 24. - 15:43:06 »
Oké-oké jöhetnek az ?jszakai történések...... :o
Ne gondolkodj!
Ha gondolkodtál ne mond el!
Ha elmondtad ne írd le!
Ha leírtad ne írd alá!
Ha aláirtad.......Ne csodálkozz!!

Nem elérhető Brien

  • Törzstag
  • *****
  • Hozzászólások: 178
Re:Toportyán
« Válasz #50 Dátum: 2011. Augusztus 29. - 16:27:09 »
Oké-oké 5 napig nem voltam és semmi fejlemény...........én ezt nem hagynám a helyedben Toportyán.  :borz2:
Ne gondolkodj!
Ha gondolkodtál ne mond el!
Ha elmondtad ne írd le!
Ha leírtad ne írd alá!
Ha aláirtad.......Ne csodálkozz!!

Nem elérhető Toportyan

  • Törzstag
  • *****
  • Hozzászólások: 1870
Re:Toportyán
« Válasz #51 Dátum: 2011. Augusztus 29. - 17:06:15 »
Nemsokára ....
"...és jól jegyezd meg fiacskám, az élet, ha kicsit is jól jön ki a lépés, annyira, de annyira gyönyörű."
Hrabal - Őfelsége pincére voltam

Nem elérhető rty42

  • Adminisztrátor
  • Törzstag
  • *****
  • Hozzászólások: 1916
Re:Toportyán
« Válasz #52 Dátum: 2011. Szeptember 03. - 21:16:17 »
nyüssz, hüpp...  ::)
... a nyúlon túl?

Nem elérhető bgakos

  • Törzstag
  • *****
  • Hozzászólások: 5276
  • 7/8"-os kést keresek
Re:Toportyán
« Válasz #53 Dátum: 2011. Szeptember 03. - 21:24:43 »
Szerintem így akarta  :fetreng:
Nemsokára ....
HW: Razorock Game Changer .084, Ap Shave Co. pamacsok
SW: B&M, Stirling, Tabac

Nem elérhető Toportyan

  • Törzstag
  • *****
  • Hozzászólások: 1870
Re:Toportyán
« Válasz #54 Dátum: 2011. Szeptember 04. - 07:13:03 »
A borotva titka

Tizenkettedik fejezet

Tűzkeresztség

Nem volt az. Naplemente előtt egy órával értek a kiszemelt helyre. Mintegy egy kilométerre a tótól. Sűrű erdő ölelte körül a meredek vízmosásokkal övezett kb. 25 négyzetméter alapterületű és 4 méter magas vulkáni sziklát. Tőle jó tíz méterre egy óriási gyertyán állt. Vastag ágai jóval a szikla fölé nyúltak. Salmo elkezdett rőzsét gyűjteni, míg Toportyán kötelet dobott a fa egyik magas ágára.
Egyre nehezebben ment neki a mozgás sérült lába miatt. Aztán nagy nehezen felmászott a sziklára és maga után húzta a csomagokat. Kikötötte bakancsa fűzőjét és tőrét sétabotja végéhez kötötte. Így egy 170 centiméter hosszú lándzsát kapott, egy huszonöt centiméter hosszú borotva éles tanto tőr heggyel. Ez alatt Salmo felállította a medvecsapdát a sziklához vezető ösvényen és avarral álcázta. Aztán az összegyűjtött fát a szikla mellé hordta. Toportyán a kötél segítségével felhúzta. Végül vagy tíz- tizenöt dinnye méretű követ is sikerült feltornászni a sziklára. A nap éppen lement mikorra végeztek. Salmo lihegve huppant le Toportyán mellé aki addigra nagy máglyát készített a sok rőzséből. A köd kezdett gyűlni a tó felől. Fél kilenc volt.
-   Nos megvolnánk -  Lihegte Salmo.
-   Mi lesz a taktika?
-   Várunk. Csendben. Aztán, ha jönnek, fel kell mászniuk. Ehhez nem lesz sok helyük, úgyhogy úgy számítom, hogy egyszerre legfeljebb 2-3 fog idáig felérni. Simán leverjük őket, mikor feldugják a fejüket. Aztán meggyújtjuk a tüzet, ha már fáradunk, és várunk hajnalig.
-   És utána?
-   Felkel a nap ők eltűnnek, mi hazamegyünk.
Vártak. Eltelt egy óra, másfél. Egyszer csak mintha egy lenge fuvallat futott volna át az erdőn. A csend még fülsiketítőbb. Aztán távoli recsegés, ropogás. A zaj erősödik. Most már közvetlenül az ösvény aljáról lehet hallani a közeledő léptek zaját.
- Készüljünk! - súgta oda Salmo Toportyánnak.
A lépések már a szikla alatti ösvényrészen hallatszottak. Lelassultak. Aztán egy tompa csattanás, melyet kis időeltolódással velőtrázó ordítás követett. A medvecsapda. Aztán közvetlen a szikla alatt megjelent az első Kóbor. Hangosan szaglászva. Ahogy felemelte fejét és vele együtt izzó tekintetét, nem volt ideje felfogni mi történik vele. Koponyáját átütve, hangos reccsenéssel ágyazódott be homloklebenyébe a majd tíz kilós kőszikla. Salmonak nem is kellett nagyon dobnia. Csak finoman ejtette. A mögötte szaglászó hangos morgással ugrott félre. Aztán hirtelen többen szaladtak a szikla felé. Felugráltak. Toportyán lándzsájával az egyiket torkon szúrta, míg Salmo megvárta, hogy majdnem felérjen a másik. Akkor nemes egyszerűséggel fejbe kólintotta kis szekercéjével. Egyszerre zuhant vissza a két test.
- 2-1 ? vetette oda Salmo Toportyánnak, aki éppen az egyik Kóbort, aki a háta mőgött akart fellépni a szikákra, verte hasba lándzsája tompábbik végével, hogy aztán egy villám gyors mozdulattal, elvágja a torkát a meghökkent támadónak.
- 2-2 ? Válaszolta erre Toportyán.
A szikla körül egyre többen lettek. Most egyszerre négy oldalról kúsztak fel. Salmo az egyiket egy jól irányzott sziklaejtéssel leütötte, de a másik közben feléje szúrt lándzsájával. Erre Salmo felugrott, majd rátaposott a feléje meredő lándzsára. Mikor aztán a Kóbor vissz akarta ravaszul rántani, arra számítva, hogy ezzel Salmo elesik, az leugrott róla. Emez pedig egyensúlyát vesztve visszaesett a mélybe. Toportyánnak is meggyűlt a baja két Kóborral. Az egyiktől egy csúnya botütést kapott, ami hál? istennek lecsúszott és csak a vállát érte. A másik a háta mögött közben hátbarúgta. Erre Toportyán ösztönösen továbbgördült egy bukfenccel, előre, elnyelvén a rúgás erejét, hogy az előtte álló botos Kóbor mellébe mártsa saját tőrét. Majd belekapaszkodva a meglepett, kiguvadó szemű támadóba, egy hátra bukfenccel magával ragadta azt, átpördítve feje felett egyenesen a mögötte állónak csapta, ezzel letaszítván mindkettőt a szikláról.
- Na ezt hol tanultad barátom?- rikkantott Salmo elismeréssel, miközben a negyedik Kóbor koponyáját nyitotta ketté szekercéjével.
- A technikai kivitelezés fünf coma nojn. A művészi kivitelezésért zekszet adnék, ha műkorcsolyabíró lennék! - folytatta szemrebbenés nélkül.
- A nagyanyámtól, - válaszolta Toportyán.
De nem évődhettek így sokáig, mert máris érkezett a harmadik hullám. Most Toportyán dobta mellbe az egyik kővel a feltörekvő Kóbort, míg a másik arcába nagyot rúgott. Salmo ez alatt két Kóborral viaskodott egyszerre. Mindkettő a szikla alján végezte.
-   6-5 a javamra ? kiáltott Salmo.
Toportyánnak nem volt ideje válaszolni, mert két újabb Kóbor jelent meg a szikla peremén. A közelebbit fejbe akarta rúgni, de mivel közben sérült lábára terhelt, az megbicsaklott. A rúgás nem sikerült. A kóbor már félig fenn volt. A másik meg éppen akkor lépett fel a sziklára. A helyzetet Salmo mester mentette meg. A sziklára fellépőt egy nagy kővel billenette vissza a mélybe a másikat meg mellbedobta szekercéjével.
-   A szekercém marad Toportyán! - kiáltotta.
Toportyán odaugrott a ledermedt Kóborhoz. Megragadta a szekerce nyelét miközben egy megrendítő erejű ökölcsapást mért a Kóbor állkapcsára. A Kóbor a mélybe hanyatlott. A szekerce ott maradt Toportyán kezébe, aki közben oda rúgta a lándzsát Salmohoz, hogy emez ne maradjon fegyver nélkül.
-Szerva itt csere ott,- mondta vidáman.
- 8-5 ide ? válaszolta Salmo
De nem tudta tovább mondani, mert egy hatalmas Kóbor bunkója döntötte le lábáról. Pár pillanatra képszakadás. A Kóbor vicsorogva ugrott fel a sziklára, de vesztére Toportyán szíves házigazdaként lábai elé vetette magát és a szekercével szétcsapta mindkettőt. Az előre rogyott, hogy a következő pillanatban ordító pofája közepébe kapja a vadásztőr pengéjét. Tövig. Hirtelen csend lett.
-   Jól vagy mester?- kérdezte aggódva Salmot, aki most tért öntudatra.
-   Ööö igen, csak egy kicsit elgondolkodtam a világ folyásán ? válaszolta halovány mosollyal.
-   No, akkor eksünt mert nem fogynak az átkozottak! ? replikázott Toportyán.
-   Itt az ideje meggyújtani a rőzsét, mert így már nem tudjuk sokáig visszatartani őket.
-   Akkor nosza. Ide a lándzsát a másik kezembe. Fedezlek, míg meggyújtod!- buzdította Toportyán.
Azzal beállt Salmo elé arccal a szikla pereme felé. Éppen jókor, mert hárman léptek fel egyszerre. Az egyik pont a feje közepébe kapta a szekercét. Ugyan feje elé kapta kezét, hogy kivédje az ütést, viszont a szekerce, közvetlen mielőtt homlokán tökéletes választékot csinált volna hajába, lecsapta a kezét. (Brutális mi?) Ahogy ott állt, kimerevedve, csak úgy spriccelt a vére a levágott csonkon. Csodálkozó kifejezéssel arcán, felfelé bandzsító szemekkel rogyott össze. A mellette támadó Kóbor Toportyán lándzsa döfését kísérelte meg tompítani. Szegycsontjával. Alacsony hatásfokkal, mert az úgy ment át rajta mint forró kés a vajon. Toportyán egy pillanatra elengedte a szekerce nyelét, hogy két kézzel taszajtsa lándzsajával az átdöfött Kóbort a harmadik támadónak. Az kibillent egyensúlyából és a bunkósbotütést elvétette. Ennyi elég volt Toportyánnak, hogy kirántsa az első fejéből a szekercét és ugyanazzal a mozdulattal csigolyáig hasította be a harmadik nyakát. Mindeközben a másodikat pajzsként tartotta maga előtt a lándzsavégen. A három Kóbor közül a két szélső egyszerre rogytak össze. A közbülső búcsúzóul kapott egy hasba rúgást, aminek hatására mértani pontossággal sodorta le magával az újabb önjelölt sziklamászót.
-   9 - 8 ide Salmo mester! -. tájékoztatott vidáman Toportyán az állásról.
A tűz fellobbant és kisvártatva nagy lánggal égett a rőzse a szikla közepén. Ahogy meggyulladt, acsarkodó morgások közepette a Kóborok hátrálni kezdtek. Rohamuk megtört.  A tétovázást Salmo arra használta ki, hogy villámgyorsan ledobott néhány szikát minden irányba, biztos, ami biztos alapon. Mint később kiderült, jól tette, mert a négy a sötétbe ledobott szikla közül háromnak akadt bátor, vállakozó szellemű Kóbora, hogy testükkel tomítsák a sziklák zuhanását. A két barát lihegve nézet végig egymáson. A közel háromnegyed órás csata alatt több zúzódást és apróbb vágást szereztek. Csapzottak voltak, izzadtak és csurom véresek. Kóborvéresek. Tizenegy óra körül járhatott az idő. A hold feljött. Az égő rőzsét körbe a szikla peremére gyűrű formában rendezték el és beültek középre. Vártak. Ittak. Pihentek.
- Ez a tűz nem fog kitartani reggelig - vélekedett Salmo.
- Szerintem sem.
- Valamit ki kellene találnunk, ráadásul messziről látszik és a környékről az összes Kóbort idevonza.
- És mi lenne, ha míg azok idejönnek, mi angolosan távoznánk?
- Kedves Toportyán uram, és ezt mégis hogyan képzeli? Tán csak nem növesztünk szárnyakat és repülünk el mint a madárkák?
- Nem, de ott a kötél a fán. A Tó pedig vagy 800 méterre, legfeljebb egy kilométerre. Mi lenne, ha mindent itthagynánk, és a fegyvereinkkel a kötélen átlengve a szikla, lejtő felöli oldalán túlra  ugranánk, aztán, iszkiri, futás a tóhoz. Aki elénk kerül, azt legázoljuk.  A tóparton meg belevetnénk magunkat a vízbe és átúsznánk a szigetre.
- Jól hangzik, csakhogy neked oda a lábad és én nem vagyok ironman. - válaszolta visszafogott humorral Salmo.
- Hö, hö!- mosolygott Toportyán.
- No de félre a tréfát. Csaptában vagyunk és ez az egyetlen esélyünk, hogy kikeveredjünk. Majd elszorítom a lábamat tépéssel, - folytatta Toportyán
- Hát elismerem, vagyon igazság abban, amit mondasz meg aztán ha jól számolom, a medvecsapdással együtt vagy húsz Kóbort megszabadítottunk evilági szenvedéseiktől.
- Hát az már szilvásgombócból is soknak számít. Még ha két főre terítünk is.
- Még kitart a tűz. Mi lenne, ha pihennénk? Felváltva. ? Kérdezte Salmo
- Szükségünk lesz minden erőnkre. Én kezdem.
Míg Salmo aludt, Toportyán azon morfondírozott, hogyan fog egy kilométeren keresztül futni és harcolni miközben alig bír lábra állni. Ráadásul érezte, kezd felmenni a láza a sebe miatt. Teljesen ki volt száradva. Elővette a borotvát. Megnézte. Még a tűz világa mellett is láthatta, hogyan izzik türkizkéken a penge. Ha Torinak sikerült, nekem is fog. Én sem vagyok kevesebb, mint ő. Meg fogom csinálni! Ráadásul itt van Salmo. Egyedül semmi esélye. És egyedül már én is csak egy félig megrágott véres húskupac lennék. Nem hagyom cserben! Sikerülni fog!

Ez alatt Salmo azon gondolkodott, miként fogja megvédeni barátját, ha egyszer nem tud már tovább futni. Itt fent még csak-csak sikerült elodázni a véget, de nyílt terepen nem lesz sok esélyük. Nem baj. Sikerülni fog! Megússzuk!- gondolta.

Folyt. köv.
 
"...és jól jegyezd meg fiacskám, az élet, ha kicsit is jól jön ki a lépés, annyira, de annyira gyönyörű."
Hrabal - Őfelsége pincére voltam

Nem elérhető szume

  • Tag
  • ***
  • Hozzászólások: 92
Re:Toportyán
« Válasz #55 Dátum: 2011. Szeptember 04. - 07:35:18 »
Ez nagyon izgalmas! Főleg, hogy az egyik szereplőt már személyesen is ismerem :)

Nem elérhető rty42

  • Adminisztrátor
  • Törzstag
  • *****
  • Hozzászólások: 1916
Re:Toportyán
« Válasz #56 Dátum: 2011. Szeptember 04. - 11:22:49 »
megérte várni, izgalmas, eksünös  :borz2:
mééééééég  ;D
... a nyúlon túl?

Nem elérhető Brien

  • Törzstag
  • *****
  • Hozzászólások: 178
Re:Toportyán
« Válasz #57 Dátum: 2011. Szeptember 04. - 15:17:17 »
Igen-Igen méééég!
Ez még csak egy fél éjszaka!!!
Ne gondolkodj!
Ha gondolkodtál ne mond el!
Ha elmondtad ne írd le!
Ha leírtad ne írd alá!
Ha aláirtad.......Ne csodálkozz!!

Nem elérhető Toportyan

  • Törzstag
  • *****
  • Hozzászólások: 1870
Re:Toportyán
« Válasz #58 Dátum: 2011. Szeptember 05. - 21:20:19 »
A borotva titka

Tizenharmadik fejezet

Vesszőfutás

Hajnali három körül kezdett kifogyni a rőzse. Már csak félórányira való maradt. A hold már alacsonyan járt, de a nap még nem volt sehol. Most Salmo őrködött. Toportyán pihent. Aztán felkönyökölt.
-   Készülődjünk, mondta.
-   Még teszek a tűzre és akkor kellene átlendülnünk, mikor a legnagyobb a lángja. -  vélekedett Salmo
-   Elterelésként a felét le kéne rugdosni, - érvelt Toportyán
-   Jó ötlet. Akkor te mész elsőnek, mert úgyis utolérlek. Gyorsabb vagyok. - suttogta Salmo
-   Rendben, de előbb még egy kis óvintézkedés. - Válaszolta Toportyán. Ezzel két-két alkar hosszúságú fát vágott a szekercével és egyet-egyet becsúsztatott a kabátja ujjába. Aztán kiürítette a hátizsákokat és azokba is megfelelő méretű rudakat rakott.
-    Alkarral lehet hárítani a botütéseket, a hátizsákot meg pajzsként tudjuk használni. - Magyarázta.
-   Ravasz! - mosolygott Salmo.
-   Akkor kapjuk magunkat!
Négy óra volt. Csak fél órát kell kihúzniuk. A szikla körül ugyan volt motoszkálás, de nem tűnt különösebben veszélyesnek. Salmo felszította a tűzet. Aztán mikor a legjobban égett, letaszította a felét a szikláról, lent ijedt ordítás és visítás, majd dühös horkanások, és morgás. Ezzel egy időben Toportyán a szikla túloldalán átlendült a kötéllel az egyik kezében, a lándzsával a másikban, foga közt az egyik Kóbor késével, hátán a pajzs-hátizsák. Elnyelte a sötét mélység. Félúton elengedte a kötelet, és tovább repült, de távolabb, mint gondolta. Mivel lejtőre ért földet nem ütötte meg magát, csak csúszott. A végén sikerült felállnia és amilyen halkan csak tudott, bicegve elkezdett futni. De nem volt elég halk. Körülötte az árnyak megindultak. Az első Kóbort, aki elé ugrott, egy testcsellel kimozgatta és ledöfte. A második botütését alkarral hárította, és két vágással intézte el. Közben folyamatosan futott. Mögötte lépések robaját hallotta. Tőle jobbra hárman közeledtek. Ekkorra túl volt az első száz méteren. Ráfordult a legközelebb felé tartó Kóborra és egyenesen felé tartott. Gyorsított, amennyire a lába engedte. Az utolsó pillanatban a Kóbor előtt lábbal előre eldobta magát. A Kóbor szekerceütése csak a levegőt szelte, paraszt hajszálnyira Toportyán koponyájától. Elcsúszott a Kóbor mellett miközben elvágta annak lábát, aztán újra felállt és futott tovább. Nem lett volna okos megállni, harcolni. Folyamatosan mozogni kellett. Egyszerre érték oda elé ketten. Az egyik felé ellépett, miközben hárította lándzsája nyelével annak szekerceütést, a külső oldalára kerülve, hogy oldalról torkon szúrja késével. Ezt követően a másikat lándzsájával szúrta le, az elsőt pajzsnak használva. Már félúton túl volt.

Ez alatt Salmo, miután lerúgta a tüzet, összeszedte a kötelet és szintén átlendült. Egyenesen egy Kóborra esett. És másik kettő is ráugrott. A meglepetés erejét nem sikerült kihasználnia. Mire végzett a hárommal lendülete megtört. Aztán futásnak eredet a lejtőn. A Kóborok többsége Toportyán után vetette magát, így Salmoról úgy vették, mintha az üldözőkhöz tartozna. Ezt Salmo ki is használta, mert, ahogy beérte a Kóborokat, egyesével harcképtelenné tette őket. De ez nem tartott sokáig. Kiderült a turpisság és egyre többen fordulta szembe vele. Folyamatosan mozogva villám gyorsan küzdötte le támadóit. A távolság közte és Toportyán között egyre csökkent. Egyszer csak öten támadtak rá, de ő úgy mozgott. hogy támadói mindig libasorba  legyenek  és az, akivel harcol, mindig takarja a többit.

Toportyán eközben kezdett kifulladni. Sérült lába egyre jobban fájt. A fák ritkulni kezdtek körülötte. Közeledett a tó. Mögötte sokan futottak. Úgy tűnt, hogy nem fogja elérni a vizet. Szembe kell fordulnia üldözőivel és legalább az első hullámot legyőzni, hogy utána tovább tudjon menekülni. Úgy számított 4-5 üldöző fenyegeti közvetlen közelről. Hátra-hátrapillantott, hogy felmérje, merre helyezkedjen. Kicsit balra fordult. Már látta a fövenyt. Ekkor az egyik bot hátba találta. A hátizsák felfogta az ütést, de kibillentette egyensúlyából. Rosszul lépett. Ismét sérült lábára terhelt. Elesett, amit kigurulással tompított. De elvesztette lendületét. Mire megfordult, és féltérdre emelkedett, már rajta voltak. Térden maradt és lent dolgozott a lándzsával. Lábakat vágott és alhasakat hasított fel. De hátulról ismét hátára vágtak. Ezúttal közelről és erősen. Ha nincs rajta a botokkal kibélelt hátizsák, akkor vége a küzdelemnek. Kicsit szédült, de kigurulta az ütést és felállt. Hasba szúrta az elölről támadó Kóbort és magához ölelve megpördült saját tengelye körül. A mögötte támadó Kóbor szekercecsapása társa hátába kötött ki, miközben Toportyán ledöfte lándzsájával. Azonnal a következő érkező irányába fordította az agonizáló Kóbort, aki lassan csuklott össze. Ezt a támadás még felfogom veled, komám. - gondolta Toportyán. Ezzel az érkező elé taszajtotta a testet. Az nem számított rá, és ösztönösen elkapta. Toportyán ezt használta ki és odaugorva csigolyáig metszette torkát. Aztán a frissen legyőzött testet ragadta meg. A kispriccelő vérét a legközelebbi Kóbor felé irányította. Annak szeme telement, és amíg hunyorgott, Toportyán a tetemet odalökte, hogy ugyanazzal a mozdulattal köríves rúgással térden rúgta a támadót. Míg megbicsaklott, Toportyán ismét lecsapott késével, ezúttal a bordák közé. Körülnézett. Kicsit távolabb volt tőle a következő hullám. A tó felé fordult és ismét elindult. De már csak vonszolta magát. Nagyon elfáradt. Kiért a partra. Már csak húsz méter választotta el a víztől. Ekkor hallotta meg Salmo ordítását. Azonnal a hang irányába nézett. Salmo tőle 50 méterre küzdött egy nagy kupac Kóbor közepén. Körülötte agonizáló Kóborok. Oda volt szögezve.
-   Oda kell mennem, egyedül nem győzi. - gondolta Toportyán, és velőtrázó ordítással, felé kezdett futni.

Maga sem tudta hogyan, de odaverekedte magát. A két barát egymásnak szegte hátát és úgy küzdöttek az egyre többen érkező Kóborok ellen. Lassan felőrölte őket az ellenség. Körülöttük iszamos lett a föld a legyőzöttek vérétől, beleitől. Szinte dagasztották a csúszós sarat. Egyszerre elözönlötték őket. Salmo még állt, de a háta mögött Toportyán már csak fél térdre ereszkedve küzdött. Aztán fejbe vágták. A következő pillanatban mintha dördülést hallott volna. Az előtte álló Kóbor arca csak úgy szétrobbant, őt csontszilánkos húscafatokkal és véres agyvelő daradokkal terítve be. Nem értette a dolgot. Szájába fémes ízt érzett és hirtelen émelyegni kezdett a gyomra.  Nagyon fáradt volt. Zúgott a füle. A csatazaj egyre távolodó morajlássá csendesült. A világ lelassult körülötte. Még le akarta szúrni következő támadóját, de már nem ment. Lándzsáját csak erőtlenül nyújtotta ki. Szemhéjjai ólomfüggönyként zárultak szemére. Lassan minden elsötétedett előtte. Elterült. Utolsó erejével ruháján keresztül megmarkolta a borotvát.

A dördülésre a Kóborok támadása megtört. Surrogó nyílvesszők röpködtek mindenfelé.  Salmo és Toportyán körül hullott az ellenség.  És ekkor az erdő felett felkelő nap első, aranyos sugarai hirtelen bevilágították a tópartot. A kóborok egyik pillanatról a másikra úgy tűntek el, mintha ott se lettek volna. A világosság legyőzte a sötétséget. A baráti hűség legyőzte a halált. Az éjszakának vége. A reggeli ragyogásban hárman közeledtek a parton. Ez egyik kezében hosszú puska, a másik kettő kezében íjak. Salmo szomszédai voltak: Longball, Jenessanyi és SicTransit.


Folyt . Köv.
"...és jól jegyezd meg fiacskám, az élet, ha kicsit is jól jön ki a lépés, annyira, de annyira gyönyörű."
Hrabal - Őfelsége pincére voltam

Elérhető SicTransit

  • Moderátor
  • Törzstag
  • *****
  • Hozzászólások: 7810
  • lelkes kezdő
Re:Toportyán
« Válasz #59 Dátum: 2011. Szeptember 05. - 21:53:29 »
Áááá, nem teheted ezt velünk, hogy most abbahagyod!  :evil:
God shave the queen

Penge mintabolt     Eladó kezdőkés

Olvasatlan hozzászólások megtekintése a legutóbbi látogatásom óta.
Hozzászólásaimra érkezett új válaszok megtekintése.
Összes olvasatlan téma

 

iddaa net geciktirici