A német fórumon van erröl egy jó leírás, ami valahogy igy hangzik, nem teljesen szó szerinti fordításban: A pamacsok közötti különbséget kb. igy lehetne leírni: A sertés és egy egyszerübb kivitelü borz pamacs között óriási különbség van (én még csak ezt a lépcsöt jártam be, de ezt meg tudom erösíteni). Jelentös különbség vag a borz egyszerü kivitelü és a borz közepes minöségü között. Valamint észrevehetö különbség van a borz közepes minöség és az ezüstborz pamacs között... valamikor biztosan én is szerzek majd ezekböl tapasztalatot .
Na, ezzel nagyon nem értek egyet. És itt vissza is kanyarodhatunk kicsit az általam előbb említett „mi a minőség?” kérdéshez.
Véleményem szerint a disznó-borz kérdés sokkal inkább ízlés, mint minőség kérdése.
A funkcionálisan minőségi pamacs ugye a következő: szép kivitelezésű, tartós, a szőre nem hullik. Márpedig ez nem állat kérdése, ezt egy jobb disznós márka hozza, vagy a nagy borzos márkák disznói, amelyek általában ugyanabban a nyélben, ugyanúgy készülnek.
Nekem például a borz egyszerűen túl puha. Én azt szeretem, ha a sörtekötegnek van jó tartása, ha rugalmasan erős, masszíroz. Ezt a borzok többsége egyszerűen nem tudja. (Lehet, hogy találnék olyat, ami igen, de ahhoz nagyonsok tízezer forintot kellene próbálkozásokba fektetni.)
Szerintem teljesen téves az az általánosan elterjedt nézet, hogy a borz az igazi, a „jó”, míg a disznó, az a „teszkógazdaságos”, s ezért kissé ciki. Jó, persze az állat PR-je is rosszabb (vö. a viccel: mi a különbség a patkány meg a mókus között...), illetve a borznak vannak tagadhatatlan előnyei, ezek az előnyök azonban csak részben objektívek (több vizet vesz föl), részben éppen, hogy hátrányok is lehetnek pl. a magamfajta számára (lágyság, puhaság).
Szóval ez az idézett német „különbségskála” nagyon, nagyon vitatható.