Az utolso derek beallasom ota egy hagyonyos, sima egyszeru, full kemeny fa széken ulok. Elotte labda, meg a dremer (vagy mi a tosz) parna volt - az tuskes felfujos ize. A sima szek sokkal jobb.
Uszkve 10 éve lett egy fain gerincsérvem, régebben állandóan problémám volt vele, még az Amerikai úton is feküdtem miatta és egy műtét reményében néhány hetet.
2 hónapig lábra sem tudtam állni, csak a százlábúval közlekedtem.
Miután felépültem én is kipróbáltam az össze s létező vackot: ékpárna, az a felfújható fakírűlés, labda, stb. Nagyjából mindegyiken szenvedés volt ülni. A hátam továbbra is vacakolt.
Elkerültem gyógytornászhoz, ahová kb 2 hónapig jártam. Mivel nem volt olcsó, ezért miután az időszak alatt elsajátítottam a különböző gyakorlatokat, felhagytam a felesleges pénzkidobással és jómagam, otthon tornásztam.
Illetve hogy pontos legyek, tornászom! Ugyanis a gyógytornász óta eltelt kb 6 év, de azóta nem hagytam ki egy napot sem. Reggel fél órás torna. Amíg ezt nem nyomom le, addig nem csinálok mást. Így megy ez hétvégén, ünnepnap, sőt, még ha beteg vagyok akkor is. A reggeli rutin része lett. Mondjuk így bő egy óra, mire menetkész állapotba kerülök, de megéri, mert azóta komoly derékbeállásom nem volt. Persze néha szokta jelezni a sérv (pláne így február-március tájékán), hogy magától nem forrt be, szurkálgat, incselkedik, de vigyázok magamra, nem hajolok, nem emelek nehezet, stb.
Szóval szerintem ennyit a párnákról.
