Mindjárt egy kínos vallomással kell kezdenem: Gimnázium első vagy második osztályába jártam, amikor a biológia szertárt költöztették, amiben mi tanulók is segédkeztünk. A pakolás során az egyik szekrény fiókjának mélyéről előkerült egy halom borotvakés, köztük ez a Rakéta is.
Talán már akkor előre láttam borotvakéses jövőmet, mert az alkalom fiaként önhatalmúlag úgy döntöttem, hogy nekem nagyobb szükségem van a szovjet ipar eme jeles termékére, mint a gimnáziumnak. Ha volt is ebben némi igazság, az természetesen nem ment fel megtévedt ifjúi cselekedetem alól.

Persze ez olyan régen volt már, hogy azóta ennél nagyságrendekkel súlyosabb bűnök is elévültek.



Hogy miért pont erre esett a választásom már nem tudom. Egy durván csorbult Solingeni pengéről van még konkrét emlékképem. Lehet, hogy alig volt a kupacban ép állapotú kés.
Mint borotva nem a szívem csücske, alig néhányszor borotválkoztam vele, nem igazán szeretem. Hiába no: ebül szerzett jószág.