Hoppá, le a kalappal a feleséged előtt. Gratulálok neki a sikerekért!
(A Burda versenyre nevezéshez én is közel álltam, már ki is gondoltam, hogy mivel nevezek, de aztán elmaradt.)
Bocs az OFF-ért az "Állványok, dobozok, ládikák, tokok" rajongóitól, de ezt még el kell mesélnem (a feleségednek
):
Az úgy kezdődött, hogy a nagymamám, aki jól varrt, csövezte le nekünk a farmerokat kamasz korunkban. Ezt gondolom, nem kell részletezni.
Mikor már kezdett belefáradni a dologba, mondtam neki, hogy tanítsa meg, hogyan kell, majd én megcsinálom. Így is lett.
Aztán kezembe akadt egy Burda, amiben volt egy férfi kabát lóden anyagból, zsinórgombolással. Az mondtam, ezt bizony el fogom készíteni. Nagymamám csak mosolygott, meg le akart beszélni róla. Igen, az ember nem válltöméses, bélelt, lecipzározható kapucnis kabáttal kezd el varrni tanulni...Sokszor fejtettem szét, mert azt gondoltam, hogy az összes díszítő öltésnek tizedmilliméterre egyformának kell lennie.
Végül jól sikerült, sokat hordtam, azóta is itt lóg a szekrényben, emlékül a többi mellett.
Ami még érdekes, hogy akkoriban nem lehetett Magyarországon sehol beszerezni hozzá a zsinórgombolást. Édesanyám, aki jól beszélt németül, írt Anne Burdának, hogy egy fiatal srác vagyok, itt elakadt a nagy mű, és kifizetjük, csak segítsen hozzájutni a gombokhoz. Nemsokára jött a csomag, benne a gombok. Ingyen adta, de rendszer nem lesz belőle, és gratulált. Nagyon örültem.
Így történt.