Őszintén szólva a borotvák terén inkább a kinézetért fizet az ember mint a teljesítményért. Egy ütött kopott svéd, japán, vagy orosz kés bőven jobb élt tud megtartani mint amit az emberek 95%-a rá tud tenni vagy gyakorlat, vagy a kőarzenál hiánya miatt. Az összes régi ismeretlen solingeni és sheffieldi márka is hasonló eset, olyanokba lehet belebotlani amikről életedbe nem nagyon hallottál, és mégis iszonyat jó acélból vannak.
Én mindenkinek a japán gyártású nyugati késeket szoktam ajánlani, aki jó ár/érték arányt akar kapni a lehető legjobb acélból. Baromira nincsenek hájpolva, és egy filához képest gombokért lehet kapni NOS állapotúakat hibátlan kidolgozással, extra hollow köszörüléssel, minőségi érzetű műanyagnyéllel, top acélból.
Amíg az ember nem gyakorlott eléggé élezésben, és nincsenek nagyon jó kövei, addig egy kés köszörülése és geometriája sokkal többet számít mint az alapanyaga.
Ezért nagyon menő a DD és a Fila például, mert nagyon vékonyra vannak köszörülve, és viszonylag könnyebben élezhető közepesen kemény acélból vannak.