A hétvégén óriási, és nagyon kellemes meglepetésben volt részem: hazautaztam vidékre a szüleimhez apám születésnapját megünnepelni, és az ünnepi ebéd + tortaszelés után édesanyám a kezembe nyomott egy csomagot, hogy ezt néhány éve elhunyt nagymamám holmijai között találta, nézzem meg, ér-e valamit. A csomag egyik sarkán a papírból kikandikáló kikandikáló részlet gyanúsan egy borotvakés farkára emlékeztetett, ennek megfelelően kaptam szét a csomagolást, mint foxi a lábtörlőt: valóban kés volt, nem is egy, hanem három. Az első amit kinyitottam, rögtön egy Friedrich Ern Solingen
, barber's notch, mosolygós, hátoldalán sasos-borotvás beütővel, szemre kicsivel 5/8 alatti méretű. A második nagyon szép, igényes, kétszínű (vajsárga/fekete) celluloid nyéllel, monogrammal, benne egy "28 Finomacélárugyár" beütővel ellátott késsel (gyanítom, nem az eredeti penge benne, mert a kés sarka hajszál híján beleüt az ékbe), ez is szemre 5/8 körül. A harmadik becsapós volt: mind közül a legtestesebb nyél, kinyitva viszont csak egy rövidke és 2/8 körüli széles apróság bujkált benne; alighanem a bajuszigazító borotvája lehetett nagyapámnak. A beütője már olvashatatlanságig leköszörülve, így ezt nem tudom milyen lehetett, de szép tiszta, rozsdamentes ez is. A pengék nagyon szép állapotban vannak , az Ern nyakán pont a sasos beütőnél van egy nagyobb rozsdafolt, de a pengéje mindkettőnek remek állapotban, bár egy pici ütődést pont az élben látok mindkettőnél, de amennyire meg tudom ítélni, egy élezéssel minimális anyagvesztés mellett eltüntethetőek. Az ép részeknél még az élessége is megvan mindháromnak, csak kézháton próbáltam, de látványosan pattogtak el a penge mentén a szőrszálak. (A dolog szépsége: nagyapámat 1989-ben temettük el, és mivel az utolsó éveiben már alig látott, akár 30 éve is állhatnak használatlanul...) Most már engem sem menthet meg semmi a késes borotválkozástól ....
