Ahogyan a sebész főorvos mondta nekem az első asszisztálásom közben, hogy én vagyok a legügyesebb orvostanhallgató jelenleg az intézetben, bár mivel egyedül vagyok, ezért egyben a legrosszabb is én vagyok 
Eddig nem írtam le ide a tapasztalatomat, egyébként se szeretek negatív véleményt megfogalmazni, de ha már rákérdeztél megteszem.
Az idősebb mester munkáját közvetlenül nem ismerem, Fehérváron sem jártam nála. Az első borotvám a Váci utcából volt; újként, matricázva, borotválkozásra kész állapotban adták el 10 ezer forintért. Polart Solingen, 5/8-os. Nem tudom, ki nyelezte, készítette, fente, a Váci utcában vettem. Kettő közül tudtam választani a kategóriájában, ez volt kevésbé koszos, és igénytelen kivitel! Akkor még teljesen kezdő voltam, nem tudtam, milyennek kell lenni egy ilyen borotvának.
A fehér nyelén vastagon állt, foltosan a polírpaszta nyoma(az inas picit megtörölgette papírral, de nem sokat változott), a két szegecs totál különböző volt, az egyik félig kifordulva a nyélből. A penge lötyögött, összecsuklott. Később vettem észre szabad szemmel, hogy volt egy kipattogzás az élben. Visszatelefonáltam, azt a választ kaptam az inastól, hogy ez természetes, a gyártási technológiából adódik. Természetesen nem várható el az a fajta kidolgozottság, mint egy havonta készülő egyedi kés esetén, de gondolom az világosan látszik, hogy itt egész másról volt szó.
A borotválkozás nem ment vele, húzott, irritált. Kezdő voltam, így betudtam az ügyetlenségemnek. Aztán mégiscsak visszavittem, hogy megélezzék. Az ifj. Flashi húzott néhányat a bőrön, és azt mondta rendben lesz. Nem lett.
Félre tettem, elkezdtem az ebayről vásárolt régi késeket felújítani. Ekkor még kezdetleges köveim voltak, de már látszott, hogy azokkal is sokkal jobb élt tudok a késekre tenni. Az élezést azóta is fejlesztem, elégedett szinte soha nem vagyok.
Nagyon mérges lettem az első késemre, és erre a mérhetetlen igénytelenségre. Felújítottam a vadi új kést, szuper élt tettem rá(akkori viszonyoknak/tudásomnak megfelelően), és eladtam. Ekkor már tényleg jó kis kés lett, picit sajnáltam is, de ez volt a "nemes bosszúm".
Ennyi a saját tapasztalatom, a többit csak itt olvasom.
Az eszközeik, tapasztalatuk, hagyományaik, kapcsolataik megvannak. Ami számomra hiányzik: a munka és a vásárló iránti tisztelet(alázat), nyitottság, precízség. Ha az élt nem is vesszük figyelembe, ami azért elég meredek kijelentés egy borotvánál, akkor egy igazi mester szégyellne kiadni/nem adna ki olyan tárgyat a kezéből, amit én vettem anno.
