OFF
Ebben teljesen igazad is van, azonban az érem másik oldala, hogy én mint, heteroszexuális lény, a heteroszexualitásom miatt nem rendezek felvonulást, olimpiát, stb...
Ezeknek sokszor a legjellemzőbb motivációja a meghökkentés, a provokáció. A legjobb az lenne, ha mindenki a saját szexualitását, a saját maga intimitásaként kezelné, a rajta kívül állók, pedig tiszteletben tartanák azt. Ekkor beszélhetnénk normális, adekvát dologról.
ON
OFF
Szerintem azt kellene elfogadnunk, hugy a XIX. századra a világ már nem olyan, mint régen. Főleg a nyugati világban a társadalom sokfélébb, színesebb lett, és az együttélés elfogadást, alkalmazkodást kívánna. Van, ahol ez már megy, van, ahol nem nagyon akaródzik menni, itthon bizony még kevésbé, mint máshol.
Más oldalról: az én nézőpontomból például a szexuális irányultság ugyanolyan intimitás és magánügy, mint például a vallás. Tisztelem mindkettőt, és így tökéletesen elviselem például az ilyen-olyan meneteket, legyen az melegparádé, ahol számomra idegen módon öltözött (vetkőzött) emberek számomra idegen módon viselkednek, vagy legyen az körmenet, ahol szépen öltözött emberek számomra idegen módon egy mumifikálódott testrészt kísérnek áhítattal. Engem egyik sem zavar, elfogadom, hogy van ilyen, és nekik ez örömet szerez.
Mielőtt bátki támadna, természetesen sem erkölcsi, sem kultúrtörténeti vonalon nem kívánom a vallást a homoszexualitással párhuzamba állítani, csupán arra szeretnék rávilágítani, hogy mindig vannak olyanok, akiknek majd pont az lesz furcsa, amit épp mi csinálunk, vagy akik mi vagyunk, és vice versa. Ha néha ebbe belegondolnánk, máris minden könnyebben menne.
ON
