Engem érdekel, hogy valami honnan származik, és ez nem tartom holmi nacionalizmusnak, még ha a dolognak van is egy egészséges patrióta oldala is. De.
Támogatni azért is kell - pont a bort - mert máshol is azt teszi, és enélkül nem lesz versenyképes. Az, hogy Chile ott tart, ahol, az nem választható el az ő szubvenciós rendszerüktől, vagy Eu-n belül maradva, nagyon sokat számít, hogy pl. a franciák mennyire hatékonyan használják ki az EU szubvenciós rendszerét.
Mozgat egyfajta környezetvédelmi megközelítés is: amit helyben racionálisan meg tudok termelni, azt nem utaztatom át a fél világon hajóval, repülővel, bármivel.
Ha pedig kiirtjuk a létfeltételeinket adó termelési tényezőket (víz, élelmiszer), azzal pedig csak a kiszolgáltatottságunkat növeljük még magasabb szintre. Vagyis vannak olyan területeket, amelyeken a termelést akkor sem szabad hagyni megszűnni, ha az nem versenyképes az importtal. Rohadtul nem örülnék annak, ha pl. egy hatékony környezet hatására az összes bortermelőnk (behelyettesíthető mással is szabadon) átállna napenergiás áramtermelésre, és innánk a dél-afrikai/aussi/chilei borokat... Ha viszont bizonyos ésszerűségi határok között akár drágábban is megveszem a hazait, akkor talán tudok ez ellen hatni. Ez persze nem szabad, hogy a termelő elkényelmesedéséhez vezessen, de sokszor inkább az életben maradásról van szó esetükben. Zöldségek, friss hús terén pedig fizetnék még többet, ha cserébe valóban minőséget kapnék, de ez már másik téma.
A hozzászólásodból az derül ki, hogy mindent alárendelsz az árban mért versenyképességnek. Sajnos ez a rendszer nem a versenyképességhez, hanem a teljes gyarmati léthez vezet, ahogy arra Peti is utalt. A profit nagy vezérlőelv, de önmagában a nihilbe visz, kell mellé korrekció, a laissez faire, laissez passer elve már nem tegnap bukott meg.