Kicsit még folytatom az offot:
Penge, KunEmber, igen, igazatok van a tényhelyzetben, miszerint az ár az elsődleges meghatározó tényező, ezt én sem vitatom. Inkább arról szól. amit írtam, hogy mi lenne jobb. És Penge, a tej kapcsán igazad van a szlovák versenyelőnyök kapcsán is. Igen, ezeket a területeket nálunk is fejleszteni kell. Bürokrácia oldalról, legeltetés oldalról, pályzati oldalról. Kérdés, hogy az, hogy szlovák tejet veszek, segíthet-e abban, hogy a megfelelő emberek az egyes területeken ráébredjenek arra, hogy lépni kell, és visszacsábítsanak a hazaira. Nem hiszem, hogy ez nagyon működne.
Az autóknál én az azonos kategóriákat hasonlítanám össze: ott is kijön a difi. Igen, főleg azért mert megtehetik.
Ami viszont az egész kérdéskör legfontosabb pontja, hogy mi, egyén szinten mit tudunk azért tenni, hogy a helyzet változzon.
A négyévenkénti x, vagy az otthonmaradás csak kis része a dolognak. Szerintem számít az is, hogy miként költjük el a pénzünket, vagy ha tehetjük, akkor pedig tudunk-e értéket teremteni akár termékelőállítással, akár azzal, hogy munkát tudunk biztosítani másoknak. Talán segítünk azzal is, hogy az emberünket és magunkat bejelentjük, az adókat pedig befizetjük. De itt már sok kérdés felmerül: mi van, ha pont ezek a terhek teszik lehetetlenné, hogy munkát adjunk? Ha azt látjuk, hogy amit befizetünk, az látványosan olyan helyen landol, ahol semmi keresnivalója nem lenne? Sőt, még az is bele van kalkulálva a rendszerbe, hogy úgyis csak x% fizet? Félreértés ne essék, nem válaszokat várok ezekere, az úgy sem lehet...
Persze, a nagy változás, összeomlás kapcsán az ember inkább a teóriák szintjén mozog. Hiába tudom, hogy a gazdaság alapját adó bankrendszernek mik a hátulütői, rövid távon én is azt szeretném, hogy a (z elődlegesen vállalati, fejlesztéseket finanszírozó) hitelezés újból lendületet kapjon, mert megmozdítaná a gazdsaságot, akkor is, ha alapvető kérdések megoldását csak elodázza.
