A Semogue pamacsokról szóló eszmecserével átvonulok ebbe a topicba az eladó szál helyett.
Pár nappal ezelőtt írtam arról, hogy egy Semogue 2011 LE Bristle #1 pamacsból kiszedtem a köteget, és a nyelet használom tovább. Soha annyi megkeresést, topic-reflektálást nem kaptam, mint erre az egy hírmorzsára
, úgyhogy álljon itt a teljes sztori...
Már amikor megjelent a 2011 LE széria,
akkor nagyon megtetszett nekem. Amikor először megláttam a szájton a képeket, a kezdeti fellelkesülés után lehiggasztottam magam - drága, van pamacsom, nem kell. Oké, nagyon - úgy értem, NAGYON - szépek, biztos jók is, de ilyen sok pénzt egy pamacsra...
Aztán addig rágott a dolog, hogy eldöntöttem, veszek egyet. Addigra viszont a négy modellből a kisebbik sörte kifogyott - így, "jobb híján", mivel már meggyőztem magam, hogy ilyen kell, a kisebbik borzot vettem meg. Kiderült, élőben még szebb, és Finest borzom amúgy sem volt addig. Nagyon tetszett. Bár kicsit szúrós volt, de azért sokat használtam, mert gerinces volt, jó habot csinált, és imádtam, ahogy kinéz. De azért nem hagyott nyugodni a kisördög: lehet, hogy a sertés kevésbé lenne szúrós? És az is milyen szép... Szóval egy idő után elkezdtem nézelődni.
A B&B Elad topikja tele volt eladó Bristle #1-esekkel, így lecsaptam egy alig használt, még bejáratós darabra. Jó drága volt Hollandiából, de az eladó viccesen segítőkész volt, még egy kupac De Vergulde Hand sw-t is segített beszerezni, és együtt küldte el a pamaccsal - sikersztori.
Igenám, de a pamacs - noha tényleg állatul nézett ki - nem akart működni. Pedig isten bizony, nagyon akartam szeretni. Biztos még bejáratós - gondoltam, mivel a sörtéket köztudomásúlag hosszabb ideig tart betörni, mint a borzokat. Nekiláttam, és vagy két hónapig csak azt használtam, minden nap. A betöréssel nem is volt gond, a szálvégek szépen felnyíltak, láthatóan a folyamat rendben lezajlott.
Csak a pamacs nem volt jó.
A szálak nedvesem szétnyíltak, mint egy esernyő. Hajoltak, dőltek, amerre a "szél" vitte őket, de sosem egyenesedtek vissza. Annyira gerinctelen, törlőrongy állagú volt a pamacs, hogy én éreztem magam zavarban, amikor használtam. Pedig végigkísérleteztem: krémek, szappanok, arcon habosítás, scuttle - hátha csak rosszul használom, vagy a technikám nem oké még, biztos gyakorolni kell még. De nem, sajnos. A pamacs, amilyen szép volt, annyira alacsony volt a használati értéke. Szép lassan megértettem, miért volt olyan sok eladó a B&B-n. Az értékelések is elég visszafogottak voltak. Rá kellett jönnöm, hogy nyilvánosan senki nem meri bevallani, hogy a piacon akkor kapható legdrágább sörte egyáltalán nem olyan jó, mint amilyen szép.. Mindenki önmagát áltatta, próbálta a saját maga számára is megmagyarázni, hogy azért nem olyan rossz, és a kiadott viszonylag nagy összeg nem kidobott pénz.
Én nem hazudtam magamnak. Ismertem már a széria borzpamacsát. Van jó Semogue sörtém is, egy SOC (bár volt már, aki jelezte, van még annál is jobb Semogue sörte - de a SOC így is az "elég jó" kategória), meg még vagy egy tucat mindenféle pamacsom (köztük az azóta számomra egyeduralkodóvá előlépett szintetikusok). Hiába a nagy igyekezet, szomorúan kellett beismernem, hogy ez a sörte egy hype. Biztos voltam benne, hogy nem fogom tudni örömmel használni. Eladni se volt kedvem, mert egyrészt továbbra is nagyon tetszett, másrészt egészen biztosan úgy éreztem volna, átverem a vevőt.
Így aztán szétkaptam. A gőzölős módszerrel simán kijött belőle a köteg, kis noszogatásra pedig a ragasztómaradék is. A szép nyelet rögtön használni kezdtem. Jó sokféle köteget vettem időközben az interneten, így mindig az éppen próba alatt lévőt tettem bele. Ha valamelyik nem szorult jól bele, annak a tövét körbetekertem hímzőfonállal, amíg pontosan nem passzolt - tökéletesen működött. Ki is próbáltam minden olyan szőrfajtát, amire kíváncsi voltam. Egy dolgot szerettem volna még megoldani: a fémgyűrű nagyon tetszik a köteg tövénél, ezt át akartam tenni egy másik kötegre.
Azt viszont tudni kell, hogy ez nem egy szimpla fémgyűrű, hanem egy kb. másfél centi magas henger, aminek a felső peremén van a gyűrűnek tűnő díszperem. Ebbe a hengerbe van beleültetve a köteg, majd a henger fala "homokórásítva" van, vagyis a közepénél összepréselik, hogy tartsa a beleültetett szálakat. Ezután öntik ki az egészet ragasztóval. Na erről kellett nekem leszedni a fémet
Nem mesélem el az összes technikai részletet, de nem volt egyszerű, és a folyamat során el is kellett döntenem, hogy vagy tönkreteszem a sörtéket, vagy nem lesz gyűrű. Ahogy az már kiderülhetett, ezt a köteget semmire sem tartottam, a gyűrű meg kellett, így a döntés nem is volt igazából döntés. Collateral damage.
A gyűrűt a korábban már megénekelt Frank Shaving 4Gen 3-band szintetikusra applikáltam, és beleültettem a nyélbe. Több köteget úgyse fogok már kipróbálni, így nem lesz szükségem egy próbanyélre. A kész pamacs pedig olyan, amilyennek talán az LE Bristle-nek kellett volna lennie - vagy jobb. Jó és szép pamacsom tehát, ha kalandosan is, de lett az ügyből. Eladó LE Bristel köteg viszont nincs. De sajnálni senki se sajnálja, használni a kezdeti önámító időszak után már ti sem akartátok volna.
Megértem azokat, akik kinéznek maguknak egy drága pamacsot. Vágynak rá. Megmagyarázzák maguknak, hogy a (valószínűleg irreális) ár tulajdonképpen megéri, egy
ilyen pamacsért. Képzeletben már azzal borotválkoznak, talán álmodnak is vele
. Azután, amikor végül a kezükbe kerül, nem hajlandóak beismerni maguknak, hogy átverték őket. Jó esetben eladják, vagy esetleg felteszik a polcra, időnként gyönyörködnek benne, de nem használják. Amit viszont gáznak gondolok, az az, ha használják, és közben magukat hitegetik, hogy ez úgy jó, ahogy van ("nem süllyedünk...").
Én túlléptem ezen, és szerencsés véget ért a sztorim, titeket pedig igyekszem megóvni attól, hogy ugyanezt a hibát elkövessétek. Jó habot mindenkinek!
