Vlagyimir Iljics Uljanov, mozgalmi nevén Lenin[* 1] (oroszul: Владимир Ильич Ленин; születési neve Vlagyimir Iljics Uljanov [Ульянов] Sound meghallgat; Szimbirszk, 1870. április 22. [a régi orosz naptár szerint április 10.] – Gorki, 1924. január 21.) orosz ügyvéd, kommunista forradalmár, a Szovjetunió első vezetője, marxista gondolkodó, a leninizmus névadója és a 20. századi történelem kiemelkedő hatású alakja.
Orosz szülők harmadik gyermekeként, Szimbirszkben látta meg a napvilágot Vlagyimir Iljics Uljanov néven, a Lenint csak később vette fel. A Szimbirszki Klasszikus Gimnáziumot kitűnő eredménnyel végezte el, és már ekkor kitűnt tudásával és szorgalmával. Miután a bátyját egy merényletben való részvétele miatt kivégezték, szembefordult a cári uralommal, és a kommunista eszmék híve lett. A kazáni egyetem joghallgatójaként egy diáktüntetésen való részvételéért kicsapták az intézményből, így később a szentpétervári egyetemen fejezte be tanulmányait magánúton, szintén kitűnő eredménnyel. Már ekkor bekapcsolódott a titkos forradalmi csoportok tevékenységébe, folyamatosan képezte magát közgazdaságtanból és filozófiából, egyre jobban elmélyült a marxizmus tanaiban. Radikális röpiratokat és hosszabb politikai elemzéseket jelentetett meg, miközben folyamatosan dolgozott további publikációkon. Írásait az államhatalom nem nézte jó szemmel, és felforgató tevékenységért három év szibériai száműzetésre ítélték.
A büntetés letelte után, a frissen megalapított Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt tagjaként európai emigrációba vonult, ahol többek között Svájcban, Németországban és Angliában lakott. Külföldi tartózkodása során kulcsszerepet vállalt a párt szervezésében, a vitákban, a szocializmus eszméjének terjesztésében és a pártlap szerkesztésén felül rengeteg írást is publikált. Befolyása a pártkongresszusok során egyre erősödött, és az 1903-as párton belüli szakadást követően a bolsevik (többségi) frakciót vezette. A kommunista szervezeten belüli csatározások igencsak megviselték, számos későbbi betegsége idegi eredetű volt; ugyanakkor kitűnő szervezőkészségével mindig megoldotta, hogy végső soron neki kedvezzen a helyzet.
A párt és a mozgalom népszerűsége rohamosan növekedett, míg végül Lenin vezetésével Oroszországban hatalomátvételt hajtottak végre. Az 1917-es októberi forradalom után széleskörű reformokat vezetett be, nagy szerepe volt az első világháborúból való kilépésében. Miután az 1917-es választásokat az eszerek (szociálforradalmárok) nyerték meg, a vörösök és a fehérek között elhúzódó polgárháború kezdődött, amelybe a külföldi hatalmak is beavatkoztak (intervenció). Lenin azonban a hadikommunizmus bevezetésével meg tudta nyerni a háborút. 1922-ben megalakult a Szovjetunió, melynek első vezetője lett. Politikai pályájának kiteljesedésében agyvérzése, majd két évvel későbbi halála gátolta meg.
A Szovjetunió egyik legbefolyásosabb és legnépszerűbb vezetője volt, azok közül is sokan rajongtak érte, akiknek nem kedvezett az általa követett politikai irányvonal. Hatalmas sikereit többek között intelligenciájának, karizmatikus személyiségének, kiváló szónoki tehetségének és filozófiai jártasságának köszönhette. Oroszországban, a volt tagállamokban és egyes keleti országokban is hatalmas személyi kultuszra és népszerűségre tett szert.[* 2] Szellemének közvetett hatásai még a mai napig is érezhetőek az orosz politikában.[2