Múlt héten egy napot Milánóban töltöttem. Nem csak életem első Proraso szappanját szereztem be (szerintem jutányos áron), de nyitott szemmel jártam a városban is. Így akadtam az egyik kis utcában egy borbélyüzletre, amelynek a kirakatában a fenti gyűjtemény volt látható. Kissé óvatosan fotóztam le, mert nem mindenhol értékelik, ha az ember megörökíti az üzlet kirakatát. De valahogy mégis észrevett a tulaj, mert arra lettem figyelmes, hogy egy alacsony termetű, vékony bajuszkájú mosolygós emberke magyaráz mellettem valamit olaszul. Annyit megértettem, hogy ez az ő gyűjteménye, és nagyon-nagyon régi pengék papírjai vannak rajta. Én helyeseltem, hogy látom, és büszkén megmutattam, hogy melyik származik Ungheriaból. Mivel sajnos én nem beszélek olaszul, ő pedig semmilyen más nyelven sem (jó, nem leszek nagyképű, csak az angol és a magyar jött volna szóba nálam is), ezért búcsút mondtunk egymásnak. De megosztom veletek ezt a képet, hátha nektek, szakértőknek is érdekes.