Gondolom egy-két illékonyabb összetevő távozik belőle, de a szappansága nyilván megmarad, stabil vegyületek ezek. Én inkább a bakeliten aggódnék.
Sráckoromban mindenféle régi tárgyat összeszedtem, megpucoltam, megmentettem. Egyszer valami rettenetesen zsíros, mocskos bakelit holmit áztattam be lúgba. Sokat nem vacakoltam munkavédelemmel, kézzel nyúltam a lébe másnap (pár pillanatot nyilván kibír a bőr, aztán ha nem jön le vízzel, le lehet öblíteni ecettel pl.), hát aszittem, üvöltök. Olyan döbbentesen mart, hogy elképesztő, mintha egyenesen bement volna a bőröm alá. Jelen esetben a szappan ugyan gyengén lúgos, az expozíciós idő viszont évtizedekben mérhető, ezért én óvatos lennék.
Mivel a bakelit fenol alapú, meglehetősen mérgező, így pl. a csiszolatát sem érdemes belélegezni. Ráadásul a maga idejében még nem nagyon volt feltalálva az élelmiszerbiztonság, így a műanyaggyártásban alkalmazott, esetleg később kipárolgó adalékokkal senki nem foglalkozott, pláne itt Kelet-Európában..
Ráadásul a témát a ami napig sem kutatja senki, csak az esetleges botrányok után. Pl. nincs valós adat arra, hogy a teflongyártás/felhordás segédanyagai milyen mértékben kerülnek az ételbe. Vagy ott a hiszti a BPA-val, ami a gyermekeknek szánt műanyagtárgyak körül alakult ki.
Amíg nincs se pro- se kontra bizonyíték, egyszerűbb óvatosnak lenni. Esetleg hívjuk ide Pengét, ő vágja (vágja, értik! Hahaha!) ezeket a dolgokat.
