Hja, a pénz.
Mi már több, mint 20 éve közös kasszán vagyunk a nejemmel, de a kisebb tételeket ő sem közli velem és én sem közlöm vele. Nyilván autó, lakás, nyaralás nem ez a kategória, de pl a ruhák csak úgy „lesznek” a szekrényében, mondjuk az enyémben is. Néha én is elcsodálkozom, hogy honnan lett nekem 50 ingem (kb, mert nem számolom át), mikor van egy nagyobb rendrakás itthon, de aztán látom, hogy asszony sem áll rosszabbul, ilyenkor megnyugszom.
Mondjuk azért meg szokott lepni a beszólásaival, hogy nincs semmi ruhája.
Kozmetikumok dettó.
Régebben nekem a mai állapothoz képest nem kellett szinte semmi, csak a nejem vásárolgatott kozmetikumot. Aztán rákapott a fiam is az „úrizálásra”, csak ő már ruhákat is akart, és persze Peek & Cloppenburg alatt nem volt jó neki semmi. Én meg „vesztemre” idetaláltam és az olcsó borotválkozásból lett egy kissé drágább, de kell valami hobbi, amiben örömömet lelem. Szóval mostanában mindegyikünk fiókjában akadnak ilyen-olyan kozmetikumok, ezek is úgy „teremnek” néha. Pl a fiamtól kaptam egy-két edt-t, amiket megvett és nem jött be neki, de mivel egyetemista, ezért gyanítom ezeket is én fizettem, csak nem szólt a vásárlásról annó.
De van ellenpélda is, épp két nappal ez előttről, mikor Qka feltette a TOBS szappant az eladba. Mivel az asszony 3 nap múlva már a londoni szmogot fogja szívni, ezért érdeklődtem, hogy ugyan mit szán nekem hazajőve, mert ha netán TOBS szappant, akkor ne tegye, most van itt jobb ajánlat, mint kintről hazareptetni.
Természetesen a csomagok miatt muszáj szólnom itthon, főleg anyósoméknak, hogy ne lepődjenek meg, ha jön a futár. Hogy a dobozban mi van, az már az én dolgom, mert én kerestem meg az árát.
