Kicsit veszekedős kedvében az ember ír ezt-azt... és micsoda egy rendes társaság!? egyből jönnek a meghívások egy-egy kávéra! kösz minden jótét léleknek! De mi lenne, ha még verekedni is akarnék!?
A tréfát félretéve, aki a szarvasihoz van szokva, az hülyére röhögi magát, mikor dicsekednek neki, hogy 200e-ért vették ezt meg azt, majd megkínálják egy ahhoz képest vacak kávéval, közben fürkészik a tekinteted, hogy ott fogsz-e helyben elolvadni-bepisilni-elélvezni...
Én életem legjobb kávéját, (ne nevessetek ki) holt sötétben a sivatag kellős közepén egy csoport beduin közt ittam, nyílt tűzön, alu kávésforralóval, török módra, miután kiderült, hogy nem fognak sem meggyilkolni, sem elrabolni... valószínűleg nem a kávé volt kimagaslóan jó, hanem a hatalmas megkönnyebbüléssel járó "békepipa-sisa"... de mégis úgy emlékszem vissza rá, hogy az a kávé verhetetlen volt.
Szóval nemcsak az eszközökön múlik, a szitun is.