Imi- rohanok! Imádom a kardamomomat!
Kunember-
Ilyen csak régebbi kiadás.
Egyébként pont ez az a beduinokkal... Ők is emberek és az emberek bizonyos szitukban segítőkészek! Azonban valahogy nem ezt vártuk a sok hülye film után...(ugyebár ők kb. a czigók az araboknál) Ráadásul filmbeillő komoly kaland hegyek voltak aznap egész nap, mert elméletileg a piramisokat akartuk volna megnézni, de ugyebár az okos ember a főbejáraton megy be jó sok pénzért, míg a kalandvágyó csóringer, pedig 2 órás alku után, bérel két tevét meg egy lovat és egy kb 6 éves "idegenvezetővel" nekivág késő délután a szaharának, mikor már amúgy is lassan sötétedik, ráadásul a város másik végéből. Akkoriban se gps se semmi, a kiskölyök persze nem beszél angolul (szinte arabul sem) persze, hogy eltévedtünk... ráadásul én kifogtam egy igazi telivért, aki 50km-en keresztül folyamatosan vágtázni akart, függetlenül, hogy ülök rajta vagy sem!
A hangulatot tetézte, hogy volt velünk egy amúgy is zilált lelkű amerikai csaj is, aki hozzánk csapódott korábban a pályaudvarnál, (a szó szoros értelmében) gyakorlatilag vagy ötvenen rohantak utána és meg akarták erőszakolni, mi meg belöktük a taxinkba és padlógáz... ez a szerencsétlen lány pedig egész nap remegve egy amerikai útiikönnyvből szavalta, hogy mit tilos csinálni a turistáknak egyiptomban. Mi mindent végigcsináltunk ami benne volt azalatt az 1 nap alatt!
Végül is így utólag, lehet, hogy pont a beduinoknak köszönhettük az életünket. Meg a finom kávét...
