Hát az úgy van, hogy itthon, reggel filtereset iszunk (gyors, kényelmes és bő folyadék). Aztán napközben máshol másmilyet. Én úgy szeretem a kávét, hogy nem vagyok főzésimód-fasiszta: jöhet a presszó, a macchiato, a cappuccino, a hosszú, a ristretto, bármi. De a legjobb, amikor a pörkölt kávébabot/őrleményt szagolgathatom...
Ha vendéglátóipari üzemegységbe megyek, mindig nézem a kávégépet, milyük van. Ha nem tetszik, inkább nem iszom.
Volt presszógépem is, Ufesa, de kinyiffant, aztán azóta rálustultunk a filteresre.
Van ám french pressem, kettő is, egy IKEÁ-s, meg egy
japán Snow Peak, titánból, túrázásra, hurcibálni.
Alapvetően őrölt Omniát veszünk, meg ha olyanom van, akkor kimérve őröletlent, ilyet-olyat, a MOM-Parkban. Ahhoz van egy inox késes darálóm.
Szóval szerintem végül is nem a teljes kávétudatlanság állapotában leledzem, de épp azért nem szeretek ilyen kávés oldalakat nézegetni, mert rögtön kiderül, hogy igénytelen állat vagyok, nincs harmincezres darálóm, nem szűröm a vizet, képes vagyok előre darált kávét használni, megiszom a filterest is stb., stb...
Csak azt tudnám, akkor a lét melyik szintje a kizárólag neszkávé-fogyasztás? Egysejtű?
