Amikor rákaptam, hónapokig faltam őket... és nem egyformák. Bár azt sem mondanám, hogy gyökeresen különbözik a hangulatuk egymástól.
A novellák kibontva visszaköszönnek a regényekben. Érdekes élmény.
Ha valaki nem ismeri Wass Albertet, a "Funtineli boszorkányt" ajánlanám, mert az egy nagy mese... felnőtteknek.
Az "Elvész a nyom" nem (csak) Erdélyben játszódik, ezért egész más, mint a többi.
Aki szereti a történelmet és nem internacionalista beállítottságú, az "Átoksori kísérteteket" fogja "élvezni".
A "Kard és kasza" őrület. Az első kötet nagyon gyors, a második sokkal "részletesebb". Nálunk az egyik tanárnál hetedikben kötelező olvasmány. Fantasztikus, ahogy az elején Buzát megnősül (feleséget vesz egy késért...): nem voltak válogatósak az emberek annak idején.
Egy fél métert már olvastam belőle, de még egy csomó vár rám...
Úgy szégyellem, hogy összeszemetelem ezt a szálat is, de kikívánkozik belőlem...
