Ezeket a kérdéseket már a kispados cikk is kitárgyalta - idemásolom, mert nagyon jó:
"Bizarr gondolat, hogy itt a technológiai fejlődés fortyogó peremén egyes iparágak a sötét középkorban hervadnak, múltjukban római vízöblítéses vécékkel. Fél évszázada kezdtek el dolgozni a világ leggyorsabb kémrepülőgépén, negyven éve terveztek utoljára sugárhajtású utasszállító repülőgépet, az űrprogram pedig 30 éve a saját körkörös logikájába távozott. Ezenkívül évtizedek óta szeméttel borotváljuk le a szőrt a testünkről.
A borotválkozásipar az FMCG Detroitja. Felnőtt egy generáció, aki eldobható vackokkal borotválkozik, fémdobozból ken silány habot az arcára, és alkoholos pacsulival húzza össze a pórusait. Pedig a tökéletes borotválkozókellékek évtizedek óta léteznek! Csak szubkultúrába vonultak."
Ez olyannyira így van, hogy én pl. azt hittem, hogy a pengés dolog egyszerűen elavult, és a patronos a tuti. És mindig vártam a jövő patronosát, amitől nem lesz egy merő apró pattanás és fájdalom a nyakam a borotválkozás másnapján. (Mondjuk az én sztorimhoz hozzátartozik, hogy apám már a nyolcvanas években Ausztriából kapott eldobhatót használt, praktikus, gyors, őt nem irritálja, így mikor 16 lettem, azzal kezdtem én is, csak kicsi koromból emlékszem a háromrészesre, amivel nem volt szabad játszani).
