Pipa: természetesen én is pipáztam, nagyon is szerettem. Nevelőapám pipáiból táplálkoztam, választhattam vagy egy tucatból... Ez gimnazista koromban volt, meg még valamennyire a katonaságnál, azaz a nyolcvanas évek első felében-közepén-vége előtt. Akkor pipadohányból igen szűkös volt a választék: vagy az Amphora, vagy a Borkumok képezték a „tőkés importot”, meg tán volt valami magyar is (Óbester?), de hát értelemszerűen a nyugatiakra utaztunk. Így aztán a Borkumokra nekem mondhattok bármi rosszat, rajtam az nem fog, nekem az tömény nosztalgia.
Aztán a kilencvenes évek végén – részben az utazásaimnak köszönhetően – elkezdtem szivarozni. Először kis gépi szivarkákkal, aztán nagyobb gépi szivarokkal (az elején még ízesítettek is be-becsúsztak), aztán szépen átálltam a kézi sodrású szivarokra. Mondjuk nekem szerencsém van, én tán itthon szivart még nem vettem, külfüldről jó áron lehet betankolni. Fontinak annyiból nincs igaza, hogy nem szivarért járok Kubába – annyira jól azért nem megy, sajnos, bár így lenne, szivarért Kubába, borotvaszappanért Londonba, borért Burgundiába, konyakért Cognacba ruccangatni... (mondtam már, hogy eléldegélnék én a passzióimnak?
) –, hanem mondhatni az élet ajándéka, hogy én, mint régóta szivarozó, egy ideje évente egyszer munkaügyben mehetek Kubába. De van azért dominikaim is mindig, és a jó öreg, gépi Villigert sem vetem meg, sőt, mindig van belőle.
KunEmber: Cohibával kezdeni tényleg nem szabad... Egyrészt tényleg fejbever, mert erős, másrészt itt is (mint mindenben) érdemes végigjárni a grádicsokat, mert akkor tanulod meg lépésről lépésre azokat a dolgokat, amik ahhoz szükségesek, hogy a végén a legjobbat is
tényleg élvezni tudd... (Az más tészta, hogy újgazdag magyar egyből megveszi a Cohibát, aztán villog(hat) ugyan, de érteni semmit sem ért belőle...)
Morphin, a Zippót, mint afféle hagyományos, egyszerű, nagy múltú terméket nagyon tisztelem, de tudd, hogy pipát-szivart benzinessel nem túl szerencsés gyújtani, semlegesebb „ízű” láng kell: gáz, vagy persze gyufa (miután leégett a foszfor), vagy cédrusháncs.
