A gyereket tanítani kell. Ez a szülő felelőssége. A balfék és lusta szülőket segíti a különböző úri huncutságok. Balesetek előfordulnak bármilyen körülmény között. Nálunk sose kellett a törékeny dolgokat feljebb pakolni. Nem voltak sarokvédők. Két fiúnk van 1,5 év különbséggel. A konektorba se raktunk vakdugót. Igaz a 9V-os elemet megnyalattam velük. 
A védőnő kiakadt amikor a gyerek magától mászott fel a pelenkázóra kivizsgálásra. Meg kell őket tanítani élni.
Nem akarok párhuzamot vonni de a két kutyánk a lakásban vannak bezárva (minden karám nélkül) amíg dolgozunk. Szó szerint semmilyen kárt nem okoznak. Bele is diliznék a folytonos pakolásba.
Nem kötelező velem egyet érteni.
Szerintem azért, mert olyanok a gyerekeid. Nálunk még a két lányom között is akkora különbség van ilyen tekintetben, hogy az valami elképesztő.
A kisebb olyan szinten kártékony, figyelmetlen, lendületes, hogy azon lepődök meg, ha valamit nem borít ki, nem ejt le, nem rúgja le a szemüvegem, nem tapossa le a heréimet, nem full koszosan hozom el az oviból mindenféle horzsolásokkal. Őszintén meglepődnék, ha nem így lenne. Nála ez „vele jár”. Nem rossz szándékból csinálja, csak vele történik. Mindig. A nagyobb (nálunk is kb másfél év van köztük) Megfontoltabb, jobban odafigyel és félősebb is, mint a kicsi. A kisebbiknél, mikor tanult járni a hátamon futkosott a hideg és utána is elég sokáig tartott elmagyarázni neki, hogy ha megy, akkor arra is nézzen, amerre halad, ne hátrafelé. Viszont magasabb a fájdalomküszöbe, gyorsabban lehet vigasztalni, hamarabb túl van a rossz dolgokon. Úgyhogy ez szerintem elsősorban a gyerek egyéniségén múlik, nem a „nevelésen”. Ja, és eszük ágában sem volt megnyalni az elemet.
