Attól nem, erről a tulajdonságukról nem tud(hat)tam, nem írtad, így ezt nem is írhattam. Ha ezt szerettem volna írni, akkor így írtam volna:
"Lehet úgy nevelni a gyerekeket, hogy ha te köszönsz valakinek akkor ők is köszönjenek: ezt hívják fasizmusnak." <= Ezt már csak azért sem írhattam volna, mert ezzel nem értek egyet. Ezt a tulajdonságot illedelmes nevelésnek gondolom.
Azonban azt, hogy minden gyermeket ugyanolyanra nevelsz (nyomorítasz), azt azt gondolom, valóban fasizmusnak hívják.
kazam: Simán lehet, hogy a Te gyermekeid alapjellemükben nagyon hasonlóak ahhoz, amit Te elvársz tőlük, és egymáshoz is, így könnyen kialakulhatott az a véleményed, hogy neveléssel (sok)mindent el lehet náluk érni. Nem téged fasisztáztalak le, nem is a gyermekeidet, ha így értetted, akkor elnézést, egyáltalán nem ez volt a célom.
Nálunk úgy alakult, hogy a két gyermek jelleme gyökeresen eltér egymástól, így ami az egyiknek természetes (óvatos, megfontolt, analitikus jellem), az a másiknak idegőrlő (bevállalós, önálló, határozott jellem), és fordítva.
Nálunk a nagyobbnak ezébe sem jutott a konnektorba nyúlkálni, ha azt mondtuk, veszélyes (persze volt az említett ragasztós védelmi cucc is, biztos, ami biztos), a másiknak meg egyszerűen nem lehet elmagyarázni, most akkor rázassam meg, a Fi-relét kikapcsolva, hátha megtanulja? Jelzem: Akárhányszor leesett a létráról, mindig visszamászott.