Az öltözködés terén én is meglehetősen konvencionalista vagyok, lehet, hogy azért, mert életem nagy részét olyan miliőben töltöttem, ahol pontosan megszabták, hogy mikor mit lehet és kell felvennem (sereg). Azután a nagy multcégnél is volta bizony elvárások, amiket írott és íratlan formában is közöltek.
A magánéletben sem szokásom nem az alkalomhoz illően öltöznöm, színházba sem farmerban, vagy rövidgatyában járok, pedig lehet, hogy jobban kifejezné az egyéniségemet. Bennünket még így neveltek...
Én sem járok talpig Armaniban, nem is telik rá, meg talán nem is érezném magam jól benne, de azért vannak szituációk, amikor a társadalmi (öltözködési) konvenciók betartása alapvető emberi gesztus is. Pl.: (persze ez is sántít):
Nem tudom, hogyan éreznék magukat a "másságot elfogadók", ha közeli rokonuk, barátjuk stb. temetésén valaki virágos sortban és hawaii mintás tarka ingben jelenne meg, mondván, hogy meleg van, meg az a kényelmes...
Az tény, hogy mindenki úgy öltözik, ahogy akar, nekem meg az a szabadság jutott, hogy úgy értékeljem az öltözékét, ahogy nekem úri kedvem tartja.
Ja, és nehogy már a suhogó melegítős Q8-ból kipattanó tücsök öltözködésmódja legyen a példa.
