Akkómá' én is elmesélem.
Tízkilós csomag a nagypapától az unokáknak, zöldség, gyümölcs, ilyesmi. A szokásos postásunk szabadságon. A pótember szarik megállni az utcában (egyirányú, egyáltalán nincs hely soha, egyetlen hely van, tőlünk 50 méterre). Jön a hétvége, várjuk a csomagot, értesítő sehol. Hétfőn megjelenik az értesítő, hogy nem voltunk otthon pénteken, ez persze hazugság.
Bemegyek a cuccért, enyhén nedves már, de még nem bűzlik, a kiadó droidot ez persze nem érdekli.
Írtunk panaszlevelet, kivizsgálták az esetet, az derült ki, hogy minden rendben ment. Az derült ki, hogy ha a csomagos postás nem tudja kézbesíteni a cuccot, akkor a szokásos, talpas postás dob be egy értesítőt. Ennek az átfutási ideje természetesen napokban mérhető. A csomagos postás azt böfög be a központba, amit akar, tényleg csak azon múlik a kézbesítés, hogy van-e kedve kiszállni épp.
Így aztán az amúgy két nap alatt odaérő csomag majd' egy hetesen érkezett meg, az egész berohadva, több kiló, apósom kertjében leszedett, előkészített, kötegelt zöldség, pár kiló cseresznye, stb, minden a kukába.
Mindez azért, mert a tetű rohadék lusta volt gyalogolni a nehéz csomaggal. Felelőssége persze nulla.
Csak azt nem értem, hogy az 1200 körüli díjba hogy a kurva anyjukba nem fér bele egy SMS-értesítés, hogy ne a tetves céduláikkal kelljen baszódniuk, aztán meg hazudozniuk…
(És azt tudjátok, mennyit fizettek a MÁV-nak havonta, akkor is, ha soha nem utaztok?)
