Feltételezésem szerint Horáció nem erre panaszkodott, inkább arra, hogy a normális (értsd: átlagos vagy közepes, de nem középszerű) minőségű termékek/szolgáltatások egyre kisebb szeletét jelentik a teljes halmaznak. Vehetsz bóvlit/szemetet/átverős, csak a valahai megbízható márkanevet kihasználó cuccokat olcsón, vagy megveszed drágán a rendes minőségű holmit. És az történt, hogy a normális termékek választéka lecsökkent, míg az ára elkezdett felfelé kúszni.
Csak egy példa: akkus fúrógép. 15 éve vettem egy zöld (=háztartási célú) Bosch fúrógépet (drága volt, de csak hazai viszonyok között). Kiszolgálta a maga idejét, megvettem hát az utódját. Kimondottan olcsó volt, de a hozzá adott két akku gyakorlatilag szemét, maga a kütyü le van egyszerűsítve amennyire csak lehet. Utánanéztem, ebben a szegmensben gyakorlatilag nincs már rendes gép, így vagy veszem ezeket a szarokat, vagy megveszem a kék (=ipari célú) gépet, horror drágán.
Mindennel így van, a sörtől a gázkazánig. Nyilván globális a folyamat, de egy ilyen csóringer piacon, mint a miénk, a jelenség még látványosabb.
Úgy gondolom, Horatio írása – "a NORMÁLIS kategória árazás tekintetében sok esetben áthajlik a luxuscikkek közé" – erről szól, nem a sznobságról.