Az természetes hogy a kávé változik, öregszik, és a darálóval utána kell menni, ebben mi a meglepő?
Az is igaz, hogy – mint fotózásban a fényérték, – létezik egy optimális állapot, amit finomabb darálással/lájtabb tamperrel épp úgy el lehet érni, mint durva őrlemény+erős tömörítés útján. A 15 kiló körüli rátehénkedést nyilván nem véletlen találták ki, ezt használja nagyjából mindenki. Az olaszok alig nyomják, ők szoktak alulról felfelé is tömöríteni.
Ezzel együtt nem mindegy, hogyan tamperolsz, fontos az azonos magasság (nem lehet ferde), egyenletes nyomás minden irányban, hiszen a lényeg egy tökéletesen homogén örleményhenger létrejötte. EZT igenis el lehet cseszni, kell hozzá a rutin.
És ha rutinod van, akár a tömörítéssel is megteheted, hogy követed az öregedő kávét, vagy hogy kompenzálod, ha 19 helyett mondjuk 20 gramm jött ki a darálóból, mert korábban a nőd nem kotorta ki rendesen.
És akkor azokról a feltételezésekről még nem is beszéltünk, hogy mi van, ha nem is a tökéletes homogenitás a cél, hanem mondjuk az, hogy a pogácsa felsőbb rétegei enyhébben legyenek összepréselve, mint az alsók...
Szóval a tamperelés igenis majdnem művészet, akkor is, ha bézik módon elvégezve is megteszi, amit kell.