Frei ügyben sem pro, sem kontra nem vagyok érintett, így azt hiszem, mondhatom, hogy viszonylag objektíven tudom szemlélni a jelenséget.
Ez alapján pedig én megengedőbb lennék, és nem ekézném annyira, elmondom miért.
A Frei kávézók és kávék célközönsége nyilván nem a millibar-huszár kávégép-tuningolók meg a kizárólag dűlőszelektált termést fogyasztani hajlandó ultrakifinomult ínyencek. Persze a marketingjüknek biztos kötelező úgy tennie, mintha erről lenne szó, de úgyse hiszik ők sem.
A Frei kávézóknak és kávéknak ugyanakkor igen pozitív szerepe tud lenni abban, hogy az a népes tömeg, aki nem tudja, mi a különbség az eszpresszó meg az irodában a szarvasi géppel főzött „fekete” között, aki nem hallott még különféle pörkölésekről, termőtájakról, elkészítési módokról, aki a Karaván után már az Omniát is úri huncutságnak tartaná, aki nem ismer guruk által suttogva említett, eldugott apró helyeket, ahol kiváló kávékat pörkölnek vagy készítenek, de ha ismerne, akkor sem feltétlenül zarándokolna el oda, viszont a Frei kávézó, az legalább ott van, ahová amúgy is menne – szóval az ilyen közönség (és ez azért itthon elég széles) a Freinél rácsodálkozhat dolgokra, és elindulhat egy úton, ami akárhova is vezethet. De ha nem megy rajta messzire, de legalább tud erről az útról, már akkor is sokkal előrébb van, mint volt.