Elejére mondom, hogy nem láttam még Flaschner kést, szóval a hozzászólásom teória.
Szerintem Flaschner úr a múltból él, amikor ő volt az egyetlen élő magyar borotvakészítő család képviselője. Az előadásából is az jött le nekem, hogy igazából az Ő édesapja lehetett nagyáagyú, mert még most is az apja nevéből él (lásd: részletek, amikor ő belép a solingeni gyárba és ott az apját dicsérik, ismerik). Én úgy gondolom, hogy mindenképp kijár a tisztelet a régi mestereknek, pláne, ha az édesapádról van szó, de egy hetven éves mester, aki 50 éve űzi (sikeresen) az ipart, nemá az apját emlegesse állandóan, szerintem minden álszerénység nélkül lehetne büszke már magára is.
Ami az igényességet illeti. Igen, 2013-ban már nem esik mindenki transzba attól, hogy SOLINGENI PENGÉKKEL DOLGOZOM
... manapság inkább az egyediséget komálják, a maximalista tökéletes, szinte műalkotásszintű kézművesmunkát. És annak ellenére, hogy sok hülye és hülyébb fórumos sufnimester (szarkasztikusan értem, az előadásra alapozva) nem rendelkezik saját papuccsal és fogkefével a solingeni gyárakban, csuklóból zsebre vágja a múlt nagy neveit. Mert nem elégednek meg a 100%-kkal, nem elégednek meg azzal, amit már tudnak, hanem mindig valami újjal kényeztetik a vásárlóikat, tartva, vagy akár emelve a szintet. És ez az, amivel a régi mestereknek komolyan nehéz perceket és erős konkurenciát tudnak teremteni. Szerintem.