Szép jó estét!
Sikeresen átestem a tűzkeresztségen, pontosabban félig...
"Gyáva népnek nincs hazája" alapon, a kedves exbarátném által rám sózott shavettet megragadtam,miután kellően forró zuhany alatt felpuhítottam arcbőröm és prémem. Barbár módon, flakonos gélt habosítottam képes felemre, édesapám kissé leharcolt, ugyanakkor funkcióját tökéletesen ellátó, ismeretlen eredetű emlősből (talán sertés?) származó szőrökkel ellátott pamacsával. Miután az említett eszköz előnye, hogy a penge kivehető, így a tegnapi estét a gyakorlásnak szenteltem, hogy ne legyen teljesen ismeretlen az érzés. Jobb orcámon meglepő könnyedséggel sikerült húznom a pengét, a szőrök ezalatt vidáman sercegtek, talán afeletti örömükben, hogy megszabadulhatnak zsarnoki gazdájuktól. A jobb torkomon hasonlóan jártam el, bár abban már biztos voltam, hogy a szám körül, az államon, valamint a fülem melletti kanyarban inkább a tartalékba tartott eldobható gillettet fogom inkább alkalmazni. Bal felemen abban a pillanatban, hogy a penge arcomat érintette, éreztem, hogy valami nem jó, nagyon nem... anélkül, hogy akár egy millimétert is húztam volna bármely irányba, éreztem ,hogy gazdagabb lettem első vágásommal, legalább is a sok penge elhagyása óta. Hozzá kell tennem, hogy eme elhagyás fejben már hetek, sőt, hónapok óta létező folyamat, viszont tettlegességre ma került csupán sor. Fel persze nem adhatom, ha másra nem is volt jó a seregben eltöltött idő, arra igen, hogy az "oldd meg" parancsot magamnak is gyakran osztogatom, látszólag keresztülvihetetlen tervek felmerülése esetén. Bal pofa, bal torok rendben. Bajusz? Gyors pillantás a bedobozolt eldobhatóra, majd a tükörbe. Hölgyek által dícsért tehetségű ajkaim túl sebezhetőnek tűnnek a csillogó, ketrecéből kiszabadult penge mellett...Elszánt tekintet, belső dialógus, kemény vagy, erős vagy, férfi vagy, mit mesélsz majd az unokáidnak, hogy feladtad? Félsz egy milliméternél vékonyabb fémdarabtól? Lóhímvesszőt, rámegyünk. Első húzás rendben, második rendben, harmadik..akadás... kapás? Horgász énem felülkerekedik, rutinosan bevágok, megvan... a második metszés, szerencsére nem vészes, alig fog látszani... hol is az az eldobható? Szégyenszemre kénytelen voltam leszállni a magas lóról, de mégsem kéne rutintalanságom miatt sakktáblára szeletelni a képem, majd mindenkinek azt mondom, úgy siklott a kés a kezemben, mint lazac a...izé...akárhol, ahol épp megtalálható.
A történet vége kitalálható, viszont tapasztalatokkal már most gazdagabb lettem. Példának okáért rájöttem, hogy a shavette egyik hibája a rövid penge, pontosabban a túl hosszú, vékony szár a penge és a nyél közt, sokkal stabilabban foghattam volna, ha igazi borotvakést tartok mellső végtagomban.. Megkockáztatom , így is lesz, a célszerszám korkedvezményes nyugdíjazása azonban nem csak e miatt történik, hanem főleg az okból, hogy eltisztítás közben felfedeztem a pontosan befogott penge és a szár egyenese közti párhuzam hiányát.
ennyi lett volna a mai procedúra leírása, jöhet a jól megérdemelt vacsora, szalonna, stifolder, valamint némi jó éjt-fröccs(szigorúan olaszrizling) társaságában.
Téma: MAI BOROTVÁLKOZÁSOM (kinek-mivel-milyen volt...) (Megtekintve 2303278 alkalommal)