Időgépbe ültem.
Egész pontosan 1995-be repített vissza, abba az időbe, amikor utoljára használtam DE borotvát. A szerszám újbóli felfedezése és használata közt eltelt ugyan legalább két hónap, de ma végre tettre váltottam a gondolatot.
Toz fórumtárs által a héten megküldött Gillette Super Speed borotvámat ma mertem csak használni. Sajnos tegnap, munkakörömből eredő, 95% fa és 5% melamin lisztfinomságú porába történő boríttatásom miatt még kiadós zuhany után sem mertem alkalmazni semmilyen pengét az arcomon. Sajnos saját bőrömön kellett ezt megtapasztalnom, egyszer hagytam e körülményt figyelmen kívül, három napig tartó arcégést nem vállalok még egyszer.
Tehát a kör ma bezárult, 16 év után a csillagos ég felé lőtt pengeszám nem emelkedett tovább. Lagrange pontot szerencsére nem talált el, így nyugalmi helyzet helyett a kiindulási ponthoz esett azonnal. Egy penge mind felett, mondhatnám, ha nem ódzkodnék Tolkien örökségének közhelyekké züllesztésétől.
Szerszámaim továbbra is hiányosak, lelkesedésem viszont bőségesen pótolja e hézagokat. Továbbra is flakonos zselé került a tálkába, melyet a borzsörték lelkesen alakítottak habbá, hogy utána elnyerjék méltó helyüket arcom jobbján valamint balján.
Bic penge mellett döntöttem, a kapott mintakollekcióból ecc-pecc-kimehecc alapon választva.
A készülék megnyugtató súllyal pihent balomban, hozzávetőleg a régen használt készülék háromszorosával. Ezt nem fújja ki a kezemből semmilyen szellő...
Első kör, WTG. A mozdulatok ismerősek, céltudatosak, bár a sebességgel csínján bántam. A penge közelebb esik a tartó kézhez a megszokottnál, közvetlenebb az irányítás, egy óvatlan mozdulat piros csíkhoz vezethet. Hasonló érzés, mint mikor először ültem át széles kormányos hegyikerékpárról ahhoz képest pillesúlyú, fele olyan széles szarvú, fürge országútira. Abba egy óra alatt sikerült beleszeretnem...
Második kör, XTG. Kezem magára talált, a hab folyamatosan tűnt el arcomról. Simítás, majdnem babasegg...netovább. Arcbőröm meglehetősen érzékeny, jól emlékszem ATG borotválkozásaim csúfos következményeire. Lemosva a habot, rég látott kép tárult szemeim elé: sehol egy pontvérzés. Szemeimből sugárzó, elégedettséggel elegy büszkeség annál több.
Viszatértem. Újabb elszakadás- érzés, távolodás a konzumidiotizmus mocsarának közeléből, vissza egy tisztább tudati állapotba, ahol az értékeket nem a csomagolás és reklámszöveg mércéje határozza meg.
Egy filléres penge és egy hatvan éves, egyszerűségében tökéletes eszköz. Az egyre homályosodó üveg másik oldalán csillogó műanyag és zsebből kihazudott forint-ezrek.
Köszönöm, fórumlakók a tanácsokat, köszönöm edrose az inspirációt a pamacs és pengével, végül de nem utolsó sorban, köszönöm, toz a végső lökést!
Megyek sörért...
Téma: MAI BOROTVÁLKOZÁSOM (kinek-mivel-milyen volt...) (Megtekintve 1599098 alkalommal)