No kérem szépen, ma kolleganőm közbenjárásával megkaptam a nyeremény pamacsot, amit hétvégén tesztelek és majd írok is róla egy beszámolót, addig annyit mondanék, hogy élőben pofásabb, mint fényképeken, jó kis súlya van és szerintem ennek a Snow Leopard kötegnek vékonyabbak a szálai, mint a sima Yaqi-s tuxedoknak.
Sajnos a képen látható használati útmutatót ma a Szent János Kórház belgyógyász főorvosa mellékelte hozzá.
Tudom, hogy a pamacson kívül nem a csoport tematikája és nem is szeretném elvinni ebbe az irányba, de az előző posztom hozzászólásaiból az jött le, hogy ismeretlenül is vannak, akik aggódnak értem és nagyon jól estek a jókívánságok. Ezért írnék pár sort, az újabb fejleményekről, hátha van köztünk olyan aki hasonló cipőbe került vagy kerülhet.
35 leszek iden, rendszeresen (min heti 2-3x) sportolok (terepfutas, biciklizes, sulyzos edzes). November 1.-én kaptam el a COVID-ot, melyből közel 4 hét alatt gyógyultam fel. Sajnos a szaglásom és az ízlelésem mai napig nem jött vissza. A posztjaimban az illatokról, csak az emlékeimből tudok írni. Én már 2 hónapja úgy gondoltam, hogy teljesen jól vagyok és élhetem ismét teljes életem. Dolgozni járok, bevásárlok, főzök, meglátogatom a családom, kocsit vezetek, biciklizek, túrázok, súlyzós edzést végzek, BOROTVÁLKOZOK.
Sajnos 1,5 hónappal ezelőtt volt egy nagyon erős (10/9 erősségű) lábszár fájdalmam 1 percre. Ezt akkor elengedtem. Majd 2 nappal ezelőtt ismét volt egy ilyen rohamom, mely az utcán kényszerített térdre. Ma ismét, ezért azonnal fogadtak a kórházban. Kiderült, hogy trombózisom van, mely a COVID egyik szövődménye. Srácok… 3,5 hónappal később ilyen miatt kerültem kórházba és most a piszok nagy szerencsémnek köszönhetően elég lesz CSAK, méregdrága vérhígítót szednem az elkövetkezendő negyed évben. Ez nem játék! Ez egy undorító, szemét járvány. Eddig is utáltam, de ezek után pláne. Szóval, aki átesett ezen a fertőzésen, annak javaslom, hogy ügyeljen magára még hónapokig.
Mindenki nagyon vigyázzon magára és tessék több SOTD képet feltölteni!