Az utóbbi idők legrosszabb borotválkozását eszközöltem egy fél órája.
Bár kerestem a bajt, ezt már az eszközök kiválasztásánál is éreztem. Mert ugye szarból nem lehet várat építeni - tartja a mondás - és ezt vallom én is, valahogy ma mégis a következő alkatrészeket kapartam elő a fiókból:
Az egyetlen pozitív elem az Astra 901 borotva volt, ebben még sosem csalódtam, pedig 30 éve velem van.
Pamacsnak a Semogue 1470 lett választva. Pozitívuma a gerincesség (mert hogy arcon habosítás volt eltervezve), a nyele sem rossz, ellenben utálom a rendezetlenségét, de még ennél is jobban a szagát, ami úgy érzem sosem fog kimenni belőle.
Ma a lengyel Kanion krémet húztam elő alapnak. Szerintem illatban az egyik legrosszabb az itthoni fiókban fellelhetők közül.
Penge Cerrus lett, amiben már volt néhány kör. Alapból sem éles, hát még így!
AS-nek a Pitralonomat vettem elő, hadd fogyjon alapon.
Szóval ezekkel vágtam neki a két körnek. A hab átlagos sebességgel képződött, éreztem, hogy a pamacsban van 3 körre elegendő anyag is, de ugye nekem csak kettő kellett. Már a pamacsoláskor is megéreztem a Semogue szagát, de érdekes módon ez akkor teljesedik ki, mikor a pamacsot lerakom és elkezdem húzni a bőrön a pengét. Ekkor valahogy még büdösebbnek érzem a hab szagát (illatnak nem nevezném). Gyanítom Portugália legbüdösebb disznaja lehet a sörtegazda.
A lengyel krém is hozta a formáját. Egyrészt a szagképzésben baráti jobbot nyújtott a portugál pamacsnak, másrészt már akkor elkezdett száradni a képemen, mikor még csak a fele pofázmányomnál tartottam.
Igyekeztem is volna gyorsabban vagdalni a szőrzetet, de ebben erősen gátolt maga a penge. Szerintem darabra vetítve ez az egyik legdrágább, amihez itthoni üzletben hozzá lehet jutni, cserébe a legszarabb is.
Summa summarum, a két kínkeserves kör végére az életlen bléd dacára lett vagy 5-6 vágás a bőrömön ( a fedörrel sem szoktam nagyon összekaszabolni magam), valamint a szag úgy beleivódott a bőrömbe, hogy még a borotválkozást követő fürdés után is éreztem. Szinte felüdülés volt utána felkenni az általam nem túlságosan kedvelt pitralont a pofámra.
Így most a disznószag helyett benzinszagot érzek, de sebaj, úgy is olyan rohadt drága az üzemanyag!