Az a borotválkozás, amiről most írok a nyáron történt. Nem a használt vas, illetve pamacs és szappan a lényeges. / Úgy emlékszem, hogy a Mühle szintetikus borz pamacsot használtam és a tubusos Musgo Real krémet habosítottam az arcomon. 5/8 os Fischer borotvát használtam./ A borotválkozás élményét szeretném átadni. Akkoriban folyamatosan 35C° felett volt a napi hőmérséklet. Szabadságon voltam. A birtokon. A borotválkozás előtti napokban folyamatosan, hol kerti munkát végeztem, hol a ház körül tevékenykedtem. Azon a reggelen elhatároztam, hogy megborotválkozom. Megvártam, míg a nap az istálló ablak előtti helyre süt. Annak jobb oldali ablaka mellet áll azt esővízgyűjtő hordó. Erre tettem a kis, zománcozott lavór. Kútvízzel tele. Az ablak kilincsére ráakasztottam a kistükröt. Félmeztelen lévén a nadrágom elé, az övembe tűrtem a törülközőt. A nap kellemesen melegített. Lusta nyári reggel volt. A család a házban készülődött a reggelihez. A feleségem rántottát sütött. A többiek terítettek. A pamacs sercegett az arcomon, ahogy körkörös mozdulatokkal felhordtam a szappant. Aztán nyugodt, lassú, alapos mozdulatokkal elkezdtem borotválkozni. Jól esett, ahogy a szőrös habot toltam lefelé. Mindeközben körbeölelt a nyugalom. Az udvaron zümmögtek a rovarok, ciripeltek a tücskök. A borotválkozás sercegését meg-megszakította a víz hangja, ahogy késemről a habot le-lemostam. A tükör felső sarkaiban a kék ég. Zen állapot. Az isteni kegyelem állapota.
Elkészültem. Friss, tiszta érzés. Jól eső. Ilyesmit érezhettek nagyapáink, dédapáink.