Gránát
--------------------------------------------------------------------------------
(ásv., ábráját l. a Drágakövek képmellékletén V. köt.), általánosan ismert drágakő a kovasavas ásványok között. Szabályos rendszerben kristályodik, leggyakoribb alakja a romb tizenkettős és deltoid huszonnégyes; bennőtt és fennőtt csoportos halmazokat, szemcsés, tömött féleségeket képez. Nem hasad, törése egyenetlen. K. 6,5-7,5. Töm. 3,15-4,3. Üveg- vagy zsirfényü szine ritkán fehér, hanem vörös, barna, sárga, zöld, fekete (kék nem ismeretes) pora azonban mindig fehér. A G. ugy egyszerü, mint összetett kőzetekben, legyenek azok tömegesek, palásak, fiatal v. régi eredésüek. v. ezeknek hordalékaiban (másodlagos fekhely) egyaránt találhatók. Vegyi összetételük nagyon bonyolódott, általános képletük 3CaO, Al2O3, 3SiO2; hol a Ca-ot Mg, Fe, Mn, az Al2-ot pedig Fe2Cr2 részben v. egészben helyettesíti (néha még Ytterbium is), ez a változatos összetétel okozza azon fizikai eltéréseket szinben, sugártörésben (némelyek anzitropok), keménységben, fajsulyban, melyek miatt a gránátnál az egyes sajátságokat általában meg nem szabhatjuk. A G.-oknál három tipust különböztetnek meg: aluminiumgránát, vasgránát és krómgránátot, melyekben a bázisos elemek szerint a következő gránátváltozatokat nyerjük: Aluminiumgránátcsoportból: grossularit (mésztimgránát 3CaO Al2O3 3SiO2), szintelen vagy fehér szinü leukogránát, hessonit, szép mézsárga, aranysárga, jácintvörös, lángvörös, ha kevés FeO, Fe2O3 és Cr2O3 van bennök, szinük zöldes lesz, grossular (Dobsina szerpentinben, Csiklova, Dognácska, Rézbánya, Moravica, Oravica, Szészka szemcsés mészkőben mint kontakt képződmény, Wilui fassa völgy), romanzovit (Svéd- és Finnország), succinit (Ala Piemont), pirop, a régiek karbunkulusa (magnesiatimgránát 3 MgO Al2O3 3SiO2), kopott, gömbölyü vérvörös szinü szemek többnyire szabadon (Meronitz, Podsedlitz, Triblitz, Krems Csehország, Zöblitz Szászország, Ceylon): almandin v. dalmatin (vastimgránát 3FeO Al2O3 3SiO2), vörös, barnavörös (hazánkban Tiszolc és Libetbánya környékén, Drégely és Szokolyán trachitban és szabadon); az almandin vezérszine a vörös, mely a kék vagy barna szinek keveredése által ibolya v. vörösbarna szinüvé válik s igy származnak a különféle nevü elnevezések: a karminvörös caprubin, a sárgásvörös guarnaccino, a barnásvörös vermeille, az ibolyavörös cejloni rubin, sziriai almandin, orientális gránát, kollini gránát stb. Spessartit (mangántimgránát 3MnO Al2O3 3SiO2). barnás- és ibolyásvörös. Vasgránátcsoportból: Andradit (mészvasgránát 3CaO Fe2O3 3SiO2), szinre és összetételre sokfélék, topazolit sárga, néha zöld. Piemont szerpentinben, kolofonit barna, melanit vagy pireneit, többnyire fekete, de van zöld, barna, sárga is; az aplom, jelletit, allochroit, rothhoffit, poliadelfit, bredbegit és Yttergranát (Norvégia), ebbe a csoportba valók. Krómgránátcsoportból: uvarovit (mészkrómgránát 3CaO Cr2O3 3SiO2), smaragdzöld, ritkán fordul elő (Saranowskaja, a Bissersk kohó táján Északi-Ural és Kischtimsknél Déli-Ural krómitércekben, Uj-Idria Kalifornia, Haule Ny.-Himalajában). Az áttetsző, szép szinüeket ékköveknek, óraserpenyőknek (nemes gránátok), a nem nemeseket, kivéve a fekete melanitot (melyet gyászékszerekbe foglalnak) a köszörülésnél használják. A mesterségesen készített G.-utánzatok még eddig nem igen sikerültek, leginkább az arannyal festett üvegek azok, mivel azokat pótolják, de keménységük jóval kisebb s igy könnyen felismerhetők. (A dunai trachitcsoport kőzeteire nézve a gránát mint járulékos elegyrész igen nevezetes.)
G. (franc. grenade és obus), ágyuból kilőtt oly lövedék, amelynek belső ürjébe robbantóanyagot tesznek, felső végére pedig gyujtókészüléket alkalmaznak, amely kétféle lehet: v. olyan, amely bizonyos idő mulva, külső befolyás nélkül, meggyujtja a robbantó töltést, v. pedig olyan, amely csakis szilárd tárgyhoz való ütődés következtében vet lángot. (A mozsarakból hajított ürlövedékeket nem nevezik G.-nak hanem bombáknak.) A simacsövü lövegek alkalmazásakor a G.-ok gömbalakuak voltak; falaik hogy belső ürük elég tágas legyen, nem lehettek vastagok, amiért is csak - aránylag - kevés lőport lehetett töltényül alkalmazni, nehogy a lőporgázok feszítő ereje a G. falát benyomja; a gyenge tölténynél fogva a G.-okat nagyszög alatt kellett kilőni (hajítani). mert különben a G. csak igen csekély távolságra jutott volna; a nagy szög alatti hajítás azonban csak ugy volt lehetséges, ha az ágyu csövét lehetőleg rövidre (a G. 3-4 szeres átmérővel egyenlő hosszuságura) szabták. Ezeket a G.-ok lövésére használt lövegeket haubitzoknak (tarackágyu) nevezték. A hátultöltő vontcsövü ágyuk G.-jai csúcsban végződő hengeralakuak s nálunk töltésük szerint ürlövedékeknek, gyujtólövedékeknek és shrapnelleknek nevezik.
G., a XVI-XVII. sz.-ban a többi köt egy szövetminta neve, nem a szinéről, hanem a fölpattant gránátalma alakjáról, melyet bele szőttek (sokszor rózsába illesztve); a gránátalma helyét néha stilizált ananász vagy fenyőtoboz foglalta el. Ujabban ismét alkalmazzák a G.-mintát egyházi ruhákon.
--------------------------------------------------------------------------------
Forrás:
www.lislexikon.hu
Téma: Élezés és fenés – technika, módszerek (Megtekintve 510566 alkalommal)