Sziasztok! Több bejegyzés után itt az ideje, hogy ide is írjak egy pár sort, magamról. Szóval szeretem a hagyományos, elegáns, szép és jó dolgokat használni, élvezni a mindennapokban a mechanikus karóráktól a de-borotváig. Fontos, és meggyőződésem, hogy hozzájárul a férfiember jól létéhez, ha tud gyönyörködni a mindennapi tárgyaiban, ha élvezetet talál azok használatában. Cigizni például - pedig már közelebb vagyok a 40-hez, mint a 30-hoz - sose jutott eszembe. A gimiben minden fiú nyomta, én viszont már akkor is pipáztam a bulikban, sörözésekkor, a vécébe pedig nem voltam hajlandó bemenni a nagyszünetben egy blázra, csakhogy nagyfiú legyek. Elegánsnak lenni ugyanis jó, - pedig, ha azt vesszük: nikotin-nikotin, egy hülyeség. Ahogyan bort inni is nagyobb élmény mint sörözni (azért az utóbbit sem vetem meg, nyári estéken, de mégis). Nekem nagyjából ezzel az árnyalattal jobb a hagyományos borotválkozás a rohanós, patron-habos, eldobhatós, sokpengéstől. Mint egy automata, vagy akár kézihúzós karóra a kvarcnál. Utóbbi megbízhatóbb, a legtöbb esetben pontosabb, de a hangulat, amit sugároz meg sem közelíti a klasszikus, ketyegő-érzést. 10 emberből nyolc még a legtipikusabb órát - mondjuk a legendás Omega Speedmaster Moonwatch-ot, vagy a Breitling Navitimert - sem tudja beazonosítani a másik karján, tehát a villantási faktor korlátozott, mégis jó érzés a viselőnek, hogy tudja, a karján több száz év fejlesztésének a majdnem tökéletes eredménye battyogtatja egymásra a másodperceket. A késes borotválkozás nekem túlzás (18 éves korom óta szinte mindennap nyomom, gáz lenne bemenni egy tárgyalásra összekaszabolt arccal, mert benéztem a dolgot... Egyszerűen a betanulós időszak sem férne bele...), viszont a DE, az igen. Figyelni kell az előkészítésnél, a lehuzásnál, tehát koncentrációt igényel a napi rutin is, ami kiemeli azt a pár percet az egyhangú reggeli rohanásból. Onnan tudom, hogy látszik, hogy élvezem, hogy néha rajtakapom a pici lányom vagy a feleségem, ahogyan áhitattal nézik a szertartást, amit például egy sima fogmosással sose tennének meg...
