Sanyi:
Nem saját kútfőből leszek okos, olyan ember mondta, aki régebben több ezer ( nem tévedés) nm felületet kezelt
olajos, kemény viaszos rendszerekkel ( keményfa padló ) főleg külföldön.
A tisztán szerves viaszok, és olajok, sajnos úgy működnek, hogy soha nem száradnak ki igazán. Ezért aztán
ha felpolírozol egy pl. méhviasz felületet, ideig-óráig fényes lesz, de az első vizes használat, összefogdosás
után bemattul, látszik rajta még az ujjlenyomat is.
Ezzel szemben a szárító adalékot tartalmazó ( régebben ólmos, ma már ólommentes) beeresztő olajok, és keményviaszok
egy jól meghatározható idő múlva, a levegő oxigén tartalmának hatására megkötnek, kikeményednek.
Ennek a viasznál még egy plusz hozadéka is van. A száradó viasz pikkelyesre repedezik, így ha a végleges kötés
lezajlása előtt egy irányban felpolírozod, akkor a pikkelyek (mint a katikula a hajszálnál) zsindelyesen egymásra rendeződnek.
Így egy nagyon kemény, sokáig fényes, vízzáró, még is diffúz felületet kapunk, ami még 2-3 hétig még tovább köt.
Utána azonban érheti víz, könnyű javítani, illetve újabb réteget felvinni rá.
Több ilyen rendszer van, Gregg is linkelt egy gyártót, én az azuro-t használom.
tibi