Uraim!
Megosztanám a mai történetemet. Megható volt, és egyben örömteli is.
Párom kicsiny falujának fodrásza hívta életem értelmét, hogy van egy öreg bácsi, aki a régi borotváját odaadná valakinek, aki becsben tartaná. Én jutottam a fodrász eszébe, mily meglepő.
Ma kaptam meg a borotvát, egy kézzel és gyöngybetűkkel írt levéllel együtt. Idézem szó szerint:
"Ez a borotva a Nagyapámé volt, aki 1872-ben született. 1893-96-ban 3 évig a közös Magyar-Osztrák hadseregben Radecki huszár volt. Gondozott szép bajusza volt, ezért kapta ez a borotvát. Ausztriában Nezriderbe(?) szolgált. A negyvenes években, 1946-ban eltörte az eredeti nyelét, ami fából volt, ekkor én az unokája készítettem ezt a nyelét szarvasagancsból. Én most 86 éves vagyok, az ősi háznál a kemence tetején találtam meg és elhoztam. Ugyanis Zala megyéből, Zalacsányból származó vagyok."
Tehát kaptam egy borotvát egy vadidegentől, amihez erős érzelmi kötődése van. Megtiszteltetve érzem magam, ugyanakkor ez az első borotvám, aminek kézzelfogható, konkrét története vagy történelme van. Ja, a bácsi a fenőkövét is hozzá adta.
Maga a borotva egy vékony, de nem elfent, csúnya szóval rozsdaboglya. Nem bírtam ki, nekiálltam lecsiszolni a nagyja rozsdát. A feliratok alig olvashatóak, csupán egy 36-os szám ami kivehető. A penge sértetlen, repedés, csorba nincsen rajta.
A kérdésem az, hogy hogyan álljak neki a rendbetételének? Első körben 80-as csiszoló vászonnal sikáltam kicsit meg. Az igazi munka előtt áztassam valami rozsdaoldóban? Utána szépen fokozatosan egyre finomabb vásznakkal csiszoljam át? Előképzettség nélkül nekiálljak egyáltalán?
Képeket holnap lövök fel a késről és a kőről is.
Köszönöm előre is a segítséget!