Toportyán és a Szamuráj kardja- folytatás
Figyelem! Az írásban található cselekmény, és szereplők csak a képzelet szüleményei. Minden valós személlyel, vagy eseménnyel történő egybeesés csak a véletlen műve, és nem a szerzőé, ezért azok a valósághoz történő társítása esetében minden felelősség az olvasót terheli!A hídMár éppen nyitotta a száját, amikor a háta mögött kiabálásra és dobogásra lett figyelmes. A két alak robogott le, félrelökve a közlekedő szállóvendégeket. Mögöttük a hölgy, akivel az étteremben találkozott. Mezitláb volt és köntösben.
- Fogják meg, segítség, rablók! - kiáltott.
Toportyán egy szempillantás alatt áttekintette a kibontakozó helyzetet. A rablók, ha egy kicsit odébb húzódik a kijárathoz, éppen mellette fognak elhaladni. Pár lépest tett tehát a kijárat felé, és kissé elfordult, nehogy gyanút keltsen a zsiványokban. A lábdobogás egyre közelebbről hallatszott. Elkezdett magában számolni, hogy felvegye a cselekvéshez a megfelelő ütemet. 1...2...visszafordult...3... Most! Az első haramia már csak néhány lépésre volt tőle, közvetlenül mögötte inaló társával. Toportyán minden átmenet nélkül villám gyorsan lépett egyet előre és térd magassában rúgott egy mawashi gerit oda, ahova számítása szerint az első rabló térde fog a következő lépésére érkezni. Az viszont, mint a párduc átugrotta a feléje villanó lábat. Így a gróf csak a második belső combját tudta eltalálni, ami elég volt ahhoz, hogy az illető, egyensulyát elvesztve, pár lépésnyit csúszás után elterüljön a márvány padlón. Tétovázásra nem volt idő. -Minden szívdobbanásnyi pillanat számít, ha a másikat is el akarom kapni, - gondolta Toportyán. Majd szétvetette a harag, hogy kicselezték. Ezt a dühöt vitte bele második rúgásába, mikor is az éppen feltápászkodó, kissé dezorientált rabló mellett elfutva, annak állkapcsát elrúgta. A hang, amit hallott, először egy tompa puffanás volt, mint mikor kipukkad egy vizestömlő, majd egy reccsenésben végződött. Na, legalább ez sikerült, gondolta, ahogy, hátra sem nézve utána vetette magát az elvétett betyárnak.
A rabló már vagy jó 15 lépésnyi előnyre tett szert, és éppen a szálloda előtti parkon vágott keresztül, a Brass Basha Road és Beach Road kereszteződése felé, mikor a gróf kirobbant a szállodából. Jó futó volt. Most örült, hogy nem ette tele magát, mert így több volt esélye utolérni a tolvajt. Egy erőteljes sprint után futása beállt egy jól tartható tempóra, mert nem tudta meddig fog tartani az üldözés. És ráadásul még a végjátékra is kellett erőt tartalékolnia, mert nem akarta, hogy fél mérföld után, a rabló esetleg visszaforduljon és meglepje, amint ő éppen levegőért küszködik. A két férfi egy ütemben futott, és a távolság nem csökkent közöttük. Az üldözés már tíz perce tartott. A gróf izmai bemelegedtek, pulzsa elérte az optimális 135 ütés per percet. A távolság még mindig nem csökkent. A menekülő letért, és átvágott egy másik parkon. Nemsokára az út balra kanyarodott. Aztán egy híd következett. A kanyarban, a híd lábánál az utcai árusok éppen pakolták el portékáikat. A két futó, néhány másodperc eltéréssel elhaladt mellettük. Toportyán érezte, hogy valamit ki kell találnia, mert ez az állapot nem tartható fenn sokáig. Ráadásul éppen rálátott a hídra, amin egy villamos távolodott. A rabló szintén észrevehette a villamost, mert erős sprintbe kezdett. Ha eléri villamost, megmenekül. A grófnak hirtelen ötlete támadt. Futtában elemelt két kókuszdiót az egyik standról.
- Ez a végjáték, ezt az ügyet itt kell lezárnom - gondolta a gróf. Mindketten ráfordultak a hídra. Az esti gyér forgalomnak és a hídon lévő remek közvilágításnak köszönhetően a tolvaj tiszta célpont volt. A dobásba ráadásul a futás lendületét is bele lehetett vinni. A dió azonban elrepült a zsivány fej mellett, aki már csak néhány lépésre volt a villamos hátsó peronjától.
- A fene egye meg, hát ma este semmi sem sikerül elsőre! - gondolta Toportyán.
Ismét nekilendült. Felgyorsította futását, célzott és dobott. A második kókuszdió elemi erővel pörgött a tolvaj után, aki már nyúlt a peron korlátja felé. Már éppen rászorította markát, mikor a kókuszdió belecsapódott a háta közepébe. A fogás elengedett, a lábak összekuszálódtak. A másik kezében lévő fekete hosszúkás csomagot elejtette. Az tompán pengve tovább repült egyenesen a villamos hátsó kereke alá, majd egy reccsenéssel ott maradt a sínek között. Hihetetlen: a villamos átment rajta. Toportyán, akit lendülete tovább vitt, beérte a tolvajt. Nyakon ragadta és gyors egymásutánban háromszot orrba verte, majd végezetül kézéllel nyakon. A test elernyedt. A gróf elengedte és lihegve melléült a macskakőre...
A szamuráj kardjaNem tudta mennyi idő telt el, de mikor felnézett, az idős úr, aki a hölggyel vacsorázott a szállodában, tartott feléje egy pár rendőr társaságában. Felállt és megigazította ruháját, kezével hátrasimította dús haját.
-Hálásan köszönöm Uram, amit értünk tett, - szorította meg az idős úr a gróf kezét.
- Engedje meg, hogy bemutatkozzam: gróf Markossy Mátyás vagyok, - mondta, és felvette a fekete csomagot.
- Részemről a szerencse Uram, gróf Bócsay Gábor vagyok.
- Megengedi, hogy meghívjam egy italra? - ajánlotta az öregúr.
- Köszönöm az most jól fog esni, - fogadta el mosolyogva Toportyán, miközben a rendőrök letartóztatták a még mindíg ájult gazfickót.
Lesétáltak a hídról. A zöldségárus mellett elhaladva Toportyán egy dollárt vett ki tárcájából és átnyújtotta a csodálkozó árusnak:
- Nem volt idő az előbb kifizetni a két kókuszdiót uram. Tessék, és igazán sajnálom, - mondta mosolyogva a gróf csodálkozására.
A szálloda tágas szivartermében a két gróf immáron egymással szemben ült. Közöttük a kis dohányzóasztalon a fekete csomag hevert. Az idős gróf rágyújtott egy vastag havannai szivarra. A füst szürkéskék, tekergő kígyóként szállt fel a szivar végéből.
- Tudja, már több évtizede rajongó japán kardgyűjtő vagyok - kezdte hunyorogva a gróf.
- A sógorom az Egyesült Államokban szintén lelkes gyűjtő. Tőle kaptam pár hete azt a hírt, miszerint egy híres japán kard kalapács alá kerül Singapuban. Az árverés, amelyre nagyobbik lányom is elkísért, ma délelőtt volt. És mint látja, kedves barátom, sikerült megvennem ezt a különleges kardot. Toportyán ajkához emelte a konyakos poharat és figyelmesen hallgatta.
- Mitől olyan különleges ez a kard? - kérdezte Toportyán
Ez a legendás szamuráj, Torii Mototada, katanája! Torii Mototada, Tokugawa Ieyasu Sogunnak szolgált szamurájként, aki első Tokugawa sogunátus alapítója volt.
A Sogun uralkodása az 1600-ban lezajlott híres Sekigaharai csata után kezdődött, melyben legyőzte ellenfeleit: Ishida Misunarit, és szövetségeseit: Itani Yoshitsugu-t , Mashita Nagamori-t , and Ankokuji Ekei-t. Viszont a Sekigaharai csatában szerzett győzelme nem történhetett volna meg Mototada hűséges, hősi, önfeláldozása nélkül.
Történt ugyanis, hogy az ellenség szorongatta Ieyasut, és időre volt szüksége, hogy visszavonulhasson, és a döntő ütközethez összevonhassa harcosait. Ezt az időt Mototada biztosította számára, amikor egy kis létszámú helyőrséggel hátra maradt a Fushimi-Momoyama palotában, hogy az ellenséget feltartóztassa. A védők könnyen elmenekülhettek volna, de urukhoz való feltétel nélküli hűségüket bizonyítandó a halálig harcoltak. A palotát Mototada 2000 emberével tizenegy napig tartotta, a több mint 40.000-es ostromló sereg ellen. A döntő csata végén már az egész palota lángokban állt. Ekkor Mototada megparancsolta embereinek, hogy folyamatosan támadjanak. A végén már csak tízen maradtak. Ezek is hősiesen küzdöttek az utolsó szálig. Mikor pedig végül Torii Mototada egyedül maradt, a japán történelem egyik leghíresebb seppukkuját követett el. Szégyen lett volna számára, ha élve elfogják.
Mialatt mesélt, óvatosan elkezdte kibontani a csomagot. Már éppen húzta kis a kardot a fekete selyemtartóból, mikor észrevette, hogy valami nincs rendben.
- Jézusom, de hiszen ez megsérült!- kiáltott fel csodálkozva.
Toportyán szemügyre vette a kardot: Jó arasznyira a hegyétől a hüvely eltörött, de még nem vált el teljesen. Viszont mikor az idős gróf megfogta a furcsa szögben álló végét, az végképpen letört a kard pengéjének benne lévő darabjával együtt.
Hát ez történik, ha egy japán kard először kalapács, majd villamos alá kerül - gondolta fanyarul Toportyán, miközben együttérzőn nézett Markossy grófra.
- Uram, ne keseredjen el! Ismerek egy kitűnő kardkovácsot Tolna megyében. A hazai Késmíves céh oszlopos tagja. Nekem már több remek kést készített és biztos tud kegyelmednek segíteni, - vigasztalta Toportyán.
- Na de ifjú barátom, egy kettétört kardot nem lehet újra összerakni! - válaszolta keserűen a gróf.
- Én sem úgy gondoltam, hogy a letört hegyet visszahegeszti, hiszen kilágyulna az anyag. Ellenben az ön igencsak hosszú katanájából, ami ha jól látom, megvan 80-85 cm, csak alig húsz centi törött le, így egy 55-60 centiméteres wakisasit azért még ki lehetne belőle hozni, -érvelt Toportyán.
Az idős gróf elgondolkodva nézett maga elé, majd elcsomagolta a kardot és így válaszolt:
- Nos, köszönöm az ötletet, de ne is foglalkozzunk vele tovább. Ha jól látom, itt jön a lányom. Toportyán azonnal felállt és hátrafordult.
- Gyere kedvesem, hadd mutassam be neked a nap hősét, - szólt a gróf.
- Ugyan ugyan, ön túloz! - szabadkozott Toportyán.
A hölgy odaért, elmosolyodott és nyújtotta a kezét Toportyán felé. Toportyán megfogta, és ráhajolt a hölgy kézfejére. Lehelet finoman megcsókolta.
- Gróf Bócsay Gábor vagyok, örvendek Grófnő! - mutatkozott be.
A grófnő gyengéden megszorította Toportyán kezét és szintén bemutatkozott:
- Markossy Anita vagyok, örvendek a szerencsének! Engedje meg, hogy megköszönjem mindazt, amit értünk tett ma este. Ritka manapság az ilyen önzetlen segítőkészség.
- Köszönöm hölgyem, - felelte Toportyán.
- Remek! Most, hogy megismerkedtek, javaslom, hogy folytassuk holnap a beszélgetést, mert igencsak későre jár és ideje visszavonulnunk. Mit szólna, ha holnap együtt reggeliznénk- ? kérdezte a gróf.
- Nagyon szívesen, köszönöm a meghívást, - válaszolta Toportyán. - Jó éjszakát kívánok!
Toportyán felment szobájába. Valóban későre járt az idő. Megmosakodott és lefeküdt.
Félálomban még hallotta a nyitott ablakon beszűrődő zongora zenét az étteremből, majd mély álomba merült...
A mobiltelefonja hangjára ébredt. Lassan tért magához kábulatából. Körbe nézett. Mellette felesége huncut sötétbarna tincsei alig látszottak ki a könnyű paplan alól. Felkelt és kibotorkált a fürdőszobába. A fürdőszobatükörből saját borostás képmása nézett vissza. Bekapcsolta a rádiót.
- Jó reggelt kívánok kedves hallgatóink, 2011, január 18.-a, hat óra van. Híreket mondunk- Lassan nekikezdett a reggeli tisztálkodásához. Micsoda álom, és milyen élethű volt - gondolta.
Hosszasan zuhanyozott. A langyos víz jól esett, és csak a zuhany végére ébredt fel teljesen.
A zuhany után a borotválkozás következett. Kiválasztotta az egyik kedvencét, a solingeni Silberstahl-t. 6/8-os pengéje olyan, mint a vaj. De természetesen csak érzetre. Nagyon élesre kifent és megfelelően vastag. Sötét bordó nyele jól védi a tökéletesen középre záró pengét. Nem mai darab volt. Előző gazdája odacsaphatta valahova, mert a kés vége az eredetinél, alig észrevehetően, rövidebb és kerekebb.
A pamacs: Mühle szintetikus borz. Kiválóan habosít. És stílusosan a Mühle szantál illatú szappan került a pamacs alá. Miközben borotválkozott, eszébe jutott, mily szép volt álmában a fürdőszoba, ahol ugyanezt tette. Pontosan emlékezett a tükörre, meg mindenre.
Már éppen a Geo F. Trumpers rose skinfooddal kente arcát, amikor a rádióra lett figyelmes: Ma a Piroskák ünneplik névnapjukat.
-Nahát- gondolta- szerencse, hogy meghallottam, a hét végén felköszöntjük Piroskát.
Most felesége jelent meg a fürdőszoba ajtóban. Vállig érő egészen sötétbarna hajában nagy, rakoncátlan hullámok voltak. Vidám szemei sötétbarnán csillogtak szép ívű szemöldökei alatt. Gyönyörű ívű, ajkai arányosan teltek és mosolygósak.
- Jó reggelt kedvesem, hogy aludtál- Kérdezte a felesége.
- Köszönöm jól! Tudtad, hogy ma van édesanyád névnapja?- Kérdezte Toportyán.
- Igen és már tudom is mit fogunk neki ajándékozni. Eltörött a lombik kávéfőzője alja. Ki kéne menni a bolhára venni egy másikat. - Felelte a felesége
- Rendben- felelte Toportyán.
A piacAz autóban Toportyán bekapcsolta a rádiót. Éppen az "Oda vagyok magáért" szólt.
(
http://www.youtube.com/watch?v=QQVjIidEdkE&feature=related)
- Légy szíves kapcsolj át egy másik csatornára- kérte feleségét
A másik adón a "My baby just cares for me"-t kezdte Jack Payne és zenekara előadni. (
http://www.youtube.com/watch?v=nvcfgRQ4_Pg&feature=related)
- Van baj?- Kérdezte a felesége.
- Semmi, csak az álmom.- kezdte mesélni Toportyán
- Singapurban voltam és borotválkoztam. És borotválkozás közben pont ugyanez a zene szólt.
- Nahát.- Válaszolta a felesége.
A hideg téli idő ellenére szépen sütött a nap. És volt valami különös, megmagyarázhatatlan csillogás a levegőben. A piacon némi alkudozást követően sikerült megvásárolniuk a kívánt portékát.
- Szeretnék még egy kicsit körülnézni.- fordult feleségéhez Toportyán.
Már jó fél órája nézegették a különféle árusok portékáit, mikor a piac egyik eldugottabb szegletébe keveredtek. Egy különös, idős hölgy kínálta régiségeit. A fején vastag sálat hordott, amit az álla alatt egy biztosítótű fogott össze. A homlokán pedig egy vastag, nagyítós szemüveg volt feltolva. Kezein levágott ujjú sötét kötött kesztyű. Lényéből furcsa kisugárzás áradt.
- Jöjjenek közelebb- hívta Toportyánékat.
- Mutatok önöknek egy nagyon érdekes portékát.
Ezzel benyúlt a pultja alá és egy kis dobozkát vett elő. Kinyitotta. A dobozban egy borotva volt. Látszott rajta, hogy régi, de nagyon jó állapotban volt.
Toportyánnak úgy tűnt, mintha halványkékes fénnyel világítana, és érdekesen bizsergett ujjai között, mikor kézbe vette.
- Mitől olyan különös?- Kérdezte a felesége.
- A legenda úgy tartja, kezdet az árus, hogy hajdanában volt egy nagyon híres japán harcos. És volt egy kardja. Ezt a kardot évszázadokkal később megvette egy megszállott kardgyűjtő, de el akarták lopni tőle. Egy segítőkész úriember azonban közbelépett és meghiúsította a lopást. A kard azonban sajnos közben eltörött. A gazdája aztán csináltatott belőle egy rövidebb kardot, a letört darabból pedig egy borotvát, amivel egészen haláláig borotválkozott.
- Vegye meg fiatalember- Mondta az árus. Magának olcsón odaadom.
Toportyán csak nézte a borotvát és szóhoz sem tudott jutni.
-Vége-
Téma: Toportyán (Megtekintve 93432 alkalommal)