Közösség > Te mit használsz? (Afféle bemutatkozás...)
Toportyán
fonthunter (†2014):
Itt lesz Toportyán kuckója, ahol borotválkozás ihlette írói vénáját is kiélheti. :borz2:
Toportyan:
Akkor ide pakolnám az eddigieket, hogy egy helyen legyenek.
Toportyan:
ZEN Pillanat
Késő este történt.
Zuhanyzás után.
Toportyán akkurátusan megtörölközött, és belebújt kockás pizsamanadrágjába, a holdfény megcsillant edzett felsőteste acélos izomzatán. A távolba a farkasok vonyítása hallatszott, ahogy egymással üzekednek és pörölnek a holddal.
A dilemma, ami már foglalkoztatta egy ideje Toportyánt, miszerint Wade & Butcher vagy Bonsa eldőlni látszott.
Kiment a fürdőszobából. A parketta vészjóslóan hallgatott léptei alatt, mert a folyosón járólap volt.
Kinyitotta a borotvás dobozát és határozott mozdulattal elővette a W&B-t. Lassan, nagyon lassan visszament a fürdőszobába, melynek fénye sugarat vetett a sötét folyosóra a résnyire nyitott ajtón át.
Bent a Vulfix Grosvenor 404 várta, habra éhesen, isten tudja hány borz és disznósörte szállal az égnek meredve.
Szinte könyörgött a Trumper Rózsa illatú szappan érintésért. Megkapta.
A szédítő, mámorító keringő után markolatig habosan adta le fehér tajtékját, egyenletesen, elsőáldozósan Toportyán, Musgo Real preshave olajjal fényezett pofalemezeire.
A borotva éle csendben tüntette el a habot maga mögött ott, ahol Toportyán végighúzta arcán.
Lassú vízszerű örvény kezdett forogni, először csak egy alig látható, kicsi, majd ez tágult, csak tágult, mígnem az egész fürdőszoba belecsúszott a már teljesen kitágult féregjáraton az időtlenség vortexébe...ZEN...,... OM,...
Az idő megállt. Az élet újra létté alakult. A világ újra egység volt. Nem volt többé külön csaptelep és lefolyó, borotvahab és borotvapenge, Toportyán és Trumpers féle szappan. A csaptelep maga volt a lefolyó, ami egyben a borotvahab is, és Toportyán maga volt a borotva. Nem volt már szándék sem, csak Wei WU Wei, cselekvés nélküli cselekvés....
Aztán ebben az egységben az egység minősége lassan torzulni kezdett: Toportyán arcszőrzet-darabkái inkább voltak a habban, mint Toportyán bőrében, a hab pedig inkább a borotva pengéjén érezte jobban magát, mint Toportyán arcán.
A borotva pedig kezdett magányos lenni, mert egyre jobban hiányoztak társai a borotvás dobozban.
A csap csöpögése egyre hangosabb lett, mígnem Toportyán ismét a fürdőszobában találta magát, kezében a W&B, de immáron lepucolva, szárazon.
A Vulfix ott ált előtte fejjel lefelé, a tartójában és csak kicsit nedves szőrszálai árulkodtak arról, hogy nem használat előtt, hanem már utána volt.
A bizonytalanság pókhálója- miszerint Toportyán a borotválkozás előtt volt-e vagy már utána-, csak akkor szakadt szét mikor képmására ismert a fürdőszobai tükörben.
Arca csupasz, puha, sima. Jó illatú, száraz, feszes és fiatalos.
Megyek lefeküdni, gondolta.
A fürdőszoba ajtaja nyikorogva csukódott be mögötte, és a W&B is visszakerült a dobozba, a hálószobába menet...
-Vége-
Toportyan:
Taktikai Borotválkozás
A háború a végéhez közeledett. Az elkeseredett honvédő harcok már az óhazában folytak. Isten tudja mikor pihent utoljára az alakulat. Már ami megmaradt belőle. 50 emberből az elmúlt hetekben a hegyi halászok úgy hullottak mint a szikra, mikor flexxel vágják a szalaglemezt. Az ellenség túlereje felőrölte az elmúlt 3 évben harcedzetté vált halászokat.
A falu, ahova az este érkeztek már hatszor cserélt gazdát. Hol a fokföldiek foglalták el, hol a bengálok vissza.
Toportyán kakaskukorékolásra riadt. Az elmúlt négy napban folyamatosan vonultak vissza, lassítva az ellenséget, ezzel is biztosítva a hadsereg rendezett visszavonulását, hogy újabb frontvonalat tudjanak kialakítani, mintegy 150 km-rel hátrébb az előzőtől.
A háziak benéztek a szobába. Az asszony kávéval kínálta, az ember a fürdőszobát bocsájtotta Toportyán rendelkezésére.
Már nem emlékszik mikor hallotta az első etető csúzli becsapódását a falu főutcájába, mintegy 3 háznyira szállásától.
Amikor a Golddachs szappant habosította a Vulfix Grosvernor 404 pamacsával, vagy amikor Karl Esther borotváját húzta a kis kézi, nyeles, fatalpú bőrön.
Akkor is megborotválkozom, ha közben elfoglalják a falut. Nem harcolok borostásan!
Már a fél arca megvolt, mikor asszony bedörömbölt a fürdőszoba ajtaján: Meneküljön, itt vannak a faluban.
Köszönöm, hogy aggódik, de befejezem, amit elkezdetem, válaszolta Toportyán, és elkezdte habosítani az arcát a második körhöz. A kézi horgászbotok orsópergése már közvetlenül a kapu elől hallatszott, mikor Toportyán befejezte a borotválkozást, és Musgo Real aftershavet paskolt arcára. A ház ajtaját berúgták és sikoltozás hallatszott előröl. Toportyán nyugodtan eltette borotválkozó felszerelését, belebújt ingébe, zubbonyába, és pont akkor lépett ki a fürdőszoba ablakon, azt behajtva maga mögött, mikor az ellenség berúgta a fürdő ajtaját.
Tökéletes borotválkozás és tökéletes időzítés, kuncogott magában Toportyán, miközben eltűnt a ház mögötti sűrű rekettyésben az ellenség szeme elől, hogy fél kilométerrel odébb felzárkózzon egységéhez: a borostásokhoz.
-Vége-
Toportyan:
Figyelem! Az írásban található szereplők és helyszínek csak a képzelet szüleményei. Minden valós személlyel, vagy helyszínnel történő egybeesés csak a véletlen műve, és nem a szerzőé, ezért azok a valósághoz történő társítása esetében minden felelősség az olvasót terheli! Toportyán________________________________________
Borotválkozás a Repülő Mongúzon
Az életfenntartó berendezés halk zümmögésén kívül csend volt. És félhomály. Csak a tartalék rendszerek működtek. A megavarangyok legutóbbi támadása óta nem sikerült helyreállítani a felderítő hajó rendszereit. A vortex fluxus hajtómű üzemanyagkészlete is akkor semmisült meg. A hajó sodródott az űrben. Az álcázási rendszerek ugyan még működtek, de senki nem tudta megmondani, hogy még meddig.
Toportyán már egy ideje fenn volt. De még nem kelt fel. A műtét óta még csak négy nap telt el. Erről már csak egy nagy körkörös heg árulkodott a vállán. A hajóorvos szerint tökéletesen sikerült a bionikus, neurochip vezérlésű végtag beültetése.
Már vagy hat napja nem borotválkozott. Pontosabban a baleset óta. Mit baleset, eltalálta egy megavarangy mérgezett fúvótűje és le kellett vágnia vállból a saját karját. Szerencsére a 8/8 -os Friodurral ez úgy sikerült, hogy a művégtag implantálása csak rutin beavatkozás volt.
Ma megborotválkozom, és kipróbálom az új kezem neurochipjének finom motoros mozgáskészségét. De melyik borotvámmal?
A választás a német Fischerre esett. Toportyán ezt a borotvát - a többivel együtt- ükapjától örökölte. Az öreg még a kétezer tízes évek elején vette egyik borotvafórum társától. A borotva mostanra már jó kétszáz éves lehet. A pengéje már keskeny a sok fenéstől, de még mindig tökéletes. A BK4-es pamacs szintén őskövület. Már borz sincs a földön, hogy újat lehessen készíteni. Helyette csak a szintetikus rost szálú kapható. Bár történtek kísérletek a borz klónozásra, de a szőr minősége nem volt az igazi. Szóval: Fischer, BK4 és Kent szappan.
Már a hab elkészítése is nehézségekbe ütközött. A kézzel csak nehezen tudta Toportyán a pamacs nyelét kellő erővel tartani.
Az arca pamacsolása szintén érdekesre sikeredett. Az orrlyuka és szeme is telement habbal az első mozdulatnál. De aztán egész jól, egyenletesen behabosította az arcát.
Aztán jött a borotva meghúzása a szíjon.
Most lassan, nagyon lassan az arcához emelte a borotvát. Ráhelyezte bőrére és óvatosan húzni kezdte.
A borotva érzetre furcsa volt, az arcbőre viszont emlékezett, ilyennek kell lennie a penge nyomásának. A jobb arcon sikerült a "beavatkozás". Most a bal volt soron. Már majdnem rátette a pengét az arcára, mikor megszólalt az intercom:
-Vörös riadó! Az álcázás, megszűnt, a megavarangyok felfedeztek, öt perc múlva bemérnek. Mindenki a helyére. Harci állásokat elfoglalni.
Toportyán a Fischert gyorsan zubbonyzsebébe csúsztatta, letörölte a habot az arcáról és futtában magához vette a fúziós dematerizálóját.
Szolgálati helye, a vortex fluxus hajtómű terem bejárta, felé futott. Nem kellett két perc sem és ott állt a torlasz mögött, ami a terem bejáratát védte végső esetben, ha a megavarangyok bejutnának a felderítő hajó belsejébe.
A folyosón mindenki sietett a szolgálati helyére. A hajtómű vezérlő főnök éppen akkor ért a terem bejáratához, mikor Toportyán a zsebéből kivette a Trumpers Rózsa illatú Skinfoodot.
Te aztán igazán megszállott vagy. Két perc múlva megsemmisülünk, és te borotválkozás utáni balzsamot kensz az arcodra - Mondta vigyorogva a főnök.
- Miért semmisülnénk meg?- kérdezte Toportyán
- Mert kifogyott a hajtómű üzemanyaga és nem tudunk a szubtérbe bejutni, hogy eltűnjünk.
Hű, ha! Toportyán észre sem vette és elkezdett a zsebében matatni a borotvával. Majd szórakozottan előhúzta.
Mi a fene,- mondta a Főnök, Ilyen kövületekkel nyúzod magad? Mutasd csak!
- Vigyázzon Főnök, éles.
A főnök megszemlélte a borotvát, kinyitotta, lassan körbe forgatta.
- Hüm, jóféle szén acél. És a nyele is elég jó, használható állapotban van.
- Ezekben a régi tárgyakban több van mint gondolnád- mondta Toportyán.
- Annak idején megadták a módját, nem sajnálták az anyagot.
A Főnök és Toportyán dermedten álltak egymással szemben, tekintetük egymásba fúródott. Szemeik egyszerre szűkültek össze, mikor rádöbbennetek, hogy az öreg borotva nyele az a műanyag, ami a mostani vortex fluxus hajtómű üzemanyagául szolgál.
- Te most szaladj a hídra, szólj a kapitánynak, én meg beröffentem a kicsikét. Szólt a Főnök.
- Rendben, a nyelet vedd el de vigyázz a pengére, még szükségem lesz rá- mondta mosolyogva Toportyán.
A Repülő Mongúz, birodalmi intersztelláris felderítő űrhajó az utolsó előtti pillanatban váltott teret, hála a Fischer borotvának, és Toportyán találékonyságának.
-Vége-
Navigáció
[#] Következő oldal
Teljes verzió megtekintése