Kamasori
Toportyán már napok óta izgatottan várt a pillanatot, mikor végre megérkezik a posta. Elment íróasztalától egyéb ügyeit intézni. Mire visszatért, egy kis fehér csomag várta. Rajta a címzés jól olvasható, percíz betűkkel. A csomag bal felső sarkában pedig a feladó adatai: Jenes Sándor, satöbbi satöbb satöbb. Toportyán azonnal bontotta a csomagot, melyből egyebek között előkerült a Kamasori. Kibontotta a belső védőcsomagolást is. Élőben sokkal szebb mint ahogy azt a korábban kapott képen láttam- gondolta Toportyán. Fogása, formája, anyaga, súlya, súlyeloszlása. Ezeket nézegette vizsgálgatta Toportyán. Végül megnézte a penge keresztmetszeti profilját. Aztán gondosan visszacsomagolta és eltett…
Fürdés után megtöröközött. Felvette alsógatyáját. Várt, még a tükörre lecsapódott gőz felszárad. Közben a bőrön akkurátus mozdulatokkal húzta a Kamasori pengéjét. Aztán megtörölte. Arcára Proraso krémet kent, majd gondos mozdulatokkal belemasszírozta. Most következett a Crabtree and Evelyn West Indie Lime keményszappan és Mühle szintetikus borz pamacs duettje, amit az Old Spice Mugban adtak elő. Eredmény: Tökéletes, kemény zsíros hab. Miután az is felkerült a pofalemezekre jött a nagy pillanat: A Kamasori kézbevétele és élszalagának arcra tétele. Aztán az első húzás. Diszkrét sercegés. A „borotva éles”- hát persze, mert borotva, te kis csacsi- pengének behódolva válnak el az arctól a szőrszálak…
A Kamasorin a fogás kicsit más, mint a nyugati fazonú borotvákon. Erre a fogásra legnagyobb meglepetésére Toportyánnak szinte ösztönösen ráállt a keze. Szinte adta magát. Ahogy haladt előre a borotválkozással, az a kicsit hátborzongató érzése támadt, majd erősödött benne, hogy ugyanezekkel a mozdulatokkal borotválkozhattak kamasoriaikkal anno a szamurájok csatáik előtt. Felkészülésükhöz tartozott a borotválkozás rítusa. Azok a Bushido szerint éltek. Bushido: olyan értékrend, melyhez talán itt nyugaton a lovagiasság hasonlítható. A Kamasori siklott Toportyán bőrén, közben sorra törtek fel elméjéből a Bushidot alkotó emberi értékek. Az a harcos, aki a Bushido útját járja nagy hangsúlyt fektet a mértékletességre, a becsületre, az egyszerűségre és a lojalitásra.
Az első erény az EGYENES JELLEM, IGAZSÁGOSSÁG.
Mint ahogy a kamasorinak is egyenes a gerince, úgy ad a samurájnak gerincet és tartást egyenes jelleme. Ez egyben igazságosságot is jelent, illetve igaz-ságot, ami szorosan összefügg a később tárgyalandó fontos eszme a becsület fogalmával. Az egyenes jellem az az erő, mellyel tudjuk, hogyan kell cselekednünk. Ide tartozik a kötelesség fogalma is a "giri". A kötelesség, mely akkor is motiváló erő, ha nincs más. Ez kényszeríti ránk a gyermeki jámborságot (például szüleinkkel szemben), ha a szeretet már hiányzik. Ez a helyes megfontolás, mely néha szomorú és szégyellnivaló dolgok elkendőzésére szolgál.
A többi, szépen sorban:
BÁTORSÁG, KITARTÁS
A bátorság csak akkor számít erénynek, ha az igazságosság és a becsület védelmében használják, egyébként lehet aljasság vagy ostoba vakmerőség. Igazi bátorságot a hűség és becsület szül. Ennek elsajátítására korán elkezdik tanítani a szamuráj gyermekeket. Néha kegyetlennek tűnik a szülő, aki éjszaka kiküldi gyermekét, vagy hajnalban felébreszti, hogy télen mezítláb vigyen el egy üzenetet. A mesék és hősökről szóló történetek azonban megteremtik a bátorság ideálját a gyermekben.
JÓINDULAT, EGYÜTTÉRZÉS
A japán feudalizmus Nitobe szerint azért nem lett önkényuralom, mert a keleti filozófiák szellemében jól megfért egymás mellett a nyílt becsületesség és szigorú igazságosság, mint férfias erények és a jóindulat és könyörületesség nőies értékei. Ezt testesíti meg az uralkodó jóindulatú szülői gondoskodást szimbolizáló igazságossága. A jóindulat azonban nem gyengeség, hanem céltudatos erő, mely képes megmenteni vagy megölni. Az együttérzés vezeti a szamurájt arra, hogy halott ellensége felett verseljen:
"Szeme akár / a pokol mélységes / Mélye- / Merő fájdalom, / kivehető."
UDVARIASSÁG
Az udvariasság az együttérzésből származó erény, mivel kifejezi a másik ember személyének és érzéseinek tiszteletben tartását. A japánok úgy tartják, hogy legmagasabb rendű formájában megközelíti a szeretetet. Az udvariasság finoman kimunkált szertartások, etikett formájában figyelhető meg, melynek legfőbb jellemzője a kecsesség. Legszebb példája ennek a teaszertartás, a csa-no-ju (cha-no-yu). Erre az eseményre külön teaház vagy teaszoba szolgált, mely egyszerű, csupasz tisztaságával, az alkalomhoz és a vendéghez mindenkor legjobban illő apró kiegészítők megválasztásával a külső-belső harmónia megteremtését szolgálta. A teaszertartás kecsessége sem felesleges modorosság, hiszen a békesség és fegyelem a lélek leggazdaságosabb működésmódja.
Az udvarias bánásmód persze barátnak és ellenségnek egyaránt kijárt. Képmutatásnak gondolhatnánk, noha csak a lelki fegyelem megnyilvánulása, s mint ilyen, magasabb rendű viselkedésforma, mint a harag vagy rosszindulat.
IGAZMONDÁS, ŐSZINTESÉG
E nélkül az erény nélkül az udvariasság csak színjáték. A szamuráj szava olyan mértékben hitelesítette egy állítás valósságát, hogy írásbeli megerősítésre nem is volt szükség. Persze mindig akadnak igaz és hamis prédikátorai egy eszmének. A japán történelem sem mentes a stratégiai célú cselszövésektől és hazugságoktól, melyeket mindig valamely nemes cél érdekében tettek. A busidó szellemében azonban az igazság követése volt az egyetlen bátor, becsületes cselekedet. Az udvariasságból elferdített igazság azonban nem bűn, hanem üres formalitás, melyet valószínűleg senki nem vett komolyan.
BECSÜLET
A busidó legfontosabb erénye, mely a személyes méltóságot és önértékelést is magában foglaló érzés. A fogalom maga új keletű a japán nyelvben, a lovagi korban olyan szavakkal fejezték ki, mint név, arc, külső megítélés. Ha valaki "elveszítette az arcát", vagyis megszégyenült, az a legnagyobb megaláztatás volt egy szamuráj részére. Neve is csak a felsőbb osztályok tagjainak volt. Az alsóbb osztályok tagjainak neve vagy foglalkozásukból - halász, hordár, szakács - vagy családi pozíciójukból származott - Első Lány, Második Lány, stb.
A becsület elveszítéséhez kapcsolódó szégyenérzetet korán a szamurájba nevelték azt tanították, hogy "a becstelenség olyan, mint a fa kérgén lévő forradás, az idő ahelyett, hogy meggyógyítaná, egyre nagyobbra növeli". Ezért a becsület nevében gyakran követtek el rémséges kegyetlen megtorlásokat.
A HŰSÉG KÖTELME
A feudalizmus alapja a hűbéri hűség, mellyel a hűbéres tartozott hűbérurának. A japán feudalizmus hierarchikus társadalmában is elsősorban a hűbérúrnak tartoztak vazallusai hűséggel, de a társadalom minden intézményében jelen volt a feljebbvalókkal szembeni hűség kötelme. Igaz volt ez a családra, ahol gyermekek szüleiknek, feleségek férjüknek, fiatalabb testvérek idősebb testvérüknek voltak kötelesek hűséggel szolgálni. A többszörös hűségi láncolatban azonban mindig a hűbérúrhoz (földesúrhoz) való kötöttség volt a legfőbb. Csak ezután következett a család, amelynek érdeke és értéke egy és oszthatatlan, a tagok egymásnak elkötelezettek, s ez a kötelezettség a (jó esetben szeretettel megtöltött) hűség. Némely esetben azonban a családi és hűbéresi kötelékek is összefonódhattak. Ilyenkor is mindig a hűbéresi hűség volt az előbbre való.
A nők helyzetét is leginkább a hűség kötelmének fogalmával lehet megérteni és elfogadni. A feleség örökös hűséggel tartozik férjének, aki akár halálba is küldheti nejét, ha kedve úgy tartja (és hűbérura nem rendelkezik másként!). A hűség vezeti a nőt, amikor önmagát és egyéb kötelezettségeit figyelmen kívül hagyva intézi férje ügyeit, vezeti a háztartást. Hűséggel tartozik nem csak férjének, de férje egész családjának is.
A hűséget és az azzal járó engedelmességet azonban még a hűbéres sem volt köteles birkamód bólogató Jánosként megélni, szó nélkül tűrve földesura vagy egyéb feljebbvalója igazságtalan vagy ostoba cselekedeteit. Sokszor megtörtént, hogy egy hű vazallus azzal mutatta ki legjobban hűségét, ha adott pillanatban megkritizálta urát, aki ezért nem egyszer hálás is volt.
Volt azonban olyan hűtlenség is, mely lázadásnak minősült a hűbérúr ellen. Ebben az esetben nem volt kegyelem, vagy megbocsátás. A busidó nem számolt enyhítő körülményekkel. Van azonban valami, ami közös azokban, akik a hatalmat akarják: a győzelem vágya.
ÖNURALOM
A japánok, más ázsiaiakhoz hasonlóan ritkán mutatják ki őszintén érzéseiket. Főként igaz ez az indulatokra, melyekről azt tartják, hogy megzavarják a belső békét, a wa-t. Másrészt bánatuk vagy fájdalmuk kifejezésével nem akarják megzavarni a többi ember harmóniáját, vagyis az udvariasság és együttérzés miatt nem sírnak vagy dühöngnek hangosan. A busidó szellemében még a legtermészetesebb érzéseket is elfojtották, nehogy megzavarják a gondolatok és cselekvés összerendezettségét. Az arcon tükröződő általános mosoly az elfojtott érzések leplezésére, ellensúlyozására szolgált. (Azóta tudományosan is megfigyelték, hogy az arcra erőltetett mosoly jókedvet és derűt vált ki az egyénből, tehát képes lehet a felkavart indulatok lecsillapítására. Atkinson, 1995)
Az önkontroll tetőfokát a rituális öngyilkosságban (seppuku (szeppuku), ismertebb és kevésbé szépnek tartott nevén harakiri) érte el, mely szintén a szamuráj kiváltsága volt. A szeppuku dicső halál, melynek elvégzésére már kiskorukban megtanították a szamuráj fiúkat és lányokat egyaránt.
A halál elfogadása azonban nem jelenti, hogy siettetnék azt, vagy indokolatlanul követnének el szeppukut. Azért sem tehették ezt, mert életük mindenkor hűbéruruk kezében volt, ha ő megtagadta az öngyilkosságot, akkor a szamuráj nem tehette meg.
Toportyán befejezte a borotválkozást. A bushido számbavétele is végretért. A Kamasori tökéletes munkát végzett.
Köszönöm Sándor!
Domo Arigato Sándor Sensei!
forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Busid%C3%B3