Csak azért egyszerűsítem le, mert eddig semmi különbséget nem sikerült észrevennem kovácsolt és hengerelt anyag között, borotvás felhasználásban. De az igazából mindegy hogy én mit vettem észre, de másnak sem sikerült. Az elmélet az egy dolog, a gyakorlat egy másik. A lényeg az hogy a végfelhasználó mit érzékel, nem a papírforma.
Mint mondtam nem a saját késeimről beszélek elsősorban, de pl. meg lehet kérdezni akárkit, hogy milyen éle van egy Hart steel-nek, vagy fehér papíracélból készült késnek. Semmivel nem rosszabbak mint a régiek, úgy ahogy egy TI carbonsong is hozza azt a színvonalat amit a legjobbak tudnak, az meg asszem C130-ból van, ami szintén nem 100 éve készült
A nagy ikonikus márkák semmivel nem tudnak többet mint a kicsik, vagy egy jól elkészített új borotva, kovácsolás ide vagy oda, új cél ide vagy oda. Ezt nem csak az én véleményem, hanem a nagy többségé.
Halkan megjegyzem, bár nagyon nem merem mert kivágom a biztosítékot, de a régi késeim között van egy totál noname japán frameback, amiben nyilván hengerelt acél van. Nem tudom milyen acél lehet, svéd vagy yasuki white, de anyagminőségben elbújhat mögötte akármelyik nagy név. Itt mondjuk megjegyezném, hogy az acél minősége közel sem az elsők között van a borotválkozás minőségének meghatározói sorában.
Szinte minden normálisabb szénacélt jóval élesebbre meg lehet élezni mint ami igazán kényelmes az arcnak, innentől fogva a borotva formája és köszörülése sokkal többet nyom a latba. Leginkább ezért népszerűek a régi nagy nevek, mert ott volt jó nagy darabszám hogy sokan ki tudják próbálni, jó volt a minőségellenőrzés, valószínűleg elég jól dolgoztak a köszörűseik, és kivitelben is ők adták a legjobb minőséget.