Urak!
Legyen lelketek. Attól, hogy ránk nézve nem kellemes kijelentéseket tett a Műköszörűs Hungarikum Mester, sem a Borotvafórum, sem mi nem lettünk se többek, se kevesebbek. Csodálkozó derűvel érdemes szemlélni a jelenséget. T.i. az interjú nem rólunk szólt, hanem a Mesterről. Az ő városában. Egy, többek között az ő mesterségét, mondhatni életművét ünneplő rendezvényen. Tehát Őt sztárolták. Ebben a kontextusban (relációban) a Mester, szakmai nagyságát és géniuszát egyebek mellett azzal kívánta még plasztikusabbá tenni, hogy több évtized alatt fáradságos munkával megszerzett tudását, szakmai tapasztalatát összehasonlította, egy lelkes amatőr társasággal- a borotvafórummal.
Legyen meg neki!
Valószínűleg az emberek 95%-a azt a szakmában becsülettel megöregedett, és a reklám, valamint divattrendek hánykolódó tengerén büszkén és rendületlenül álló világítótornyot látja benne, aki kiveszőben lévő, veszélyeztetett fajként még mindig eredeti, özönvíz előtti mesterségét míveli.
Egy igazi Hungarikum az öreg. A maga sprőd,faragatlan proletár-melós,tökös-karcos stílusával. Aki suhanc korában inasként kezdte a köszörülést, és végjárta a mesterség összes sötét bugyrát. Szívott is rendesen, de kitartó munkával és mindent lebíró elszántsággal Műköszörűs Mester lett. Sőt dinasztia alapító.
Nos, kérem tisztelt éltársak: hol vagyunk mi ehhez? Sehol. Mi a Mesterhez képest a huszonnegyedik órában csatlakoztunk ehhez a témához- ráadásul felhasználó és amatőr oldalról.
